Nátron-tó
| Nátron-tó | |
 | |
| A Nátron-tó déli partja | |
| Ország(ok) |  Tanzánia |
| Vízgyűjtő terület | 932 km² |
| Típus | sóstó |
| Elsődleges források |
|
| Hosszúság | 65 km |
| Felszíni terület | 600 km² |
| Legnagyobb mélység | 3 m |
| Víztérfogat | 0,35 km3 |
| Tszf. magasság | 600 m |
| Elhelyezkedése | |
 Nátron-tó
Pozíció Tanzánia térképén
| |
 d. sz. 2° 25′, k. h. 36° 00′2.416667°S 36.000000°EKoordináták: d. sz. 2° 25′, k. h. 36° 00′2.416667°S 36.000000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nátron-tó témájú médiaállományokat. | |
A Nátron-tó sós tó Tanzánia északi részében, a kenyai határhoz közel, a Kelet-afrikai árok északkeleti ágában (Gregory-árok). Nem messze tőle, ugyancsak az árokban alakult ki a hason kémhatású Magadi-tó.[1]
Sekély, kevesebb mint három méter mély. Nagyjából Balaton nagyságú, de területe a vízszinttől függően változik. Jellegzetes vöröses színe a gyors párolgás következménye. Ahogy a száraz évszakban vize elpárolog, sóssága olyan szintre növekszik, amely már kitűnő életteret biztosít a sókedvelő mikroorganizmusoknak. Ezek közül a cianobaktériumok fotoszintézis útján állítják elő élelmüket, mint a növények. A Nátron-tó nyílt vizeinek vörös, sekélyebb részeinek narancs árnyalatú színeit a cianobaktériumok adják, amelyek a Nátron-tavon tömegesen megjelenő flamingók fő táplálékát alkotják. A flamingók a tavon építenek sárszigetecskéket fészkeiknek, amelyeket a víz maró hatása miatt a ragadozók nem tudnak megközelíteni, ugyanis ez a világ leglúgosabb tava, pH értéke elérheti a 9-10.5 értékeket is.
A tó sóegyensúlyát a környezetében végzett erdőkivágások, egy ide tervezett vízierőmű, illetve egy nátrium-karbonátot mosóporrá alakító nagyüzem fenyegeti.
A tó 2001. július 4-e óta szerepel a Ramsar-listán.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Philip Whitfield (szerk.), 1990: Atlas of Earth Mysteries, magyarul: A Föld titkai. AQUA Kiadó, Budapest, 1996. p. 139. ISBN 963 602 621 1
