Nátrium-metabiszulfit
| Nátrium-metabiszulfit | |
 Nátrium-metabiszulfit | |
| |
| Más nevek | Nátrium-piroszulfit Nátrium-diszulfit |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 7681-57-4 |
| Gyógyszerkönyvi név | Natrii metabisulfis |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Na2S2O5 |
| Moláris tömeg | 190,1 g/mol |
| Megjelenés | fehér por |
| Sűrűség | 1100-1200 kg/m³ (szilárd) |
| Olvadáspont | >170 °C (150-nél elkezdődik) |
| Oldhatóság (vízben) | 65 g/100 ml (25 °C) 47 g/100 ml (20 °C) |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] |
| NFPA 704 |  0
2
2
OX
|
| R mondatok | R22, R31, R41[1] |
| S mondatok | (S2), S26, S39, S46[1] |
| LD50 | 1130 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Nátrium-szulfit Nátrium-hidrogén-szulfit |
| Azonos anion | Kálium-metabiszulfit |
| Rokon vegyületek | Nátrium-ditionit Nátrium-tioszulfát Nátrium-szulfát |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A nátrium-metabiszulfit (E223) (más néven nátrium-piroszulfit) egy vegyület, melyet antioxidánsként, sterilizátorként, valamint tartósítószerként alkalmaznak.
Felhasználási területek[szerkesztés]
Az élelmiszeriparban egy kénalapú termék, amelyet elsősorban a bor, almabor és sör készítésekor használnak, megöli a baktériumokat, és gátolja a legtöbb vad élesztő növekedését. Tartósítószerként használják. Az élelmiszerek vitamintartalmát csökkentheti. Allergiás reakciókat, főként bőrirritációt válthat ki.[2] A szulfitérzékeny egyéneknek ajánlatos elkerülni.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d A nátrium-metabiszulfit vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 2. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Dietakrol, mindent egy helyen - 2. rész: E200-tól: különféle tartósítószerek. [2007. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 11.)
- ↑ http://www.food-info.net/uk/e/e223[halott link]
