Muhr Ottmár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Muhr Ottmár
Muhr Ottmár.jpg
Született 1860. október 5.
Kassa
Meghalt 1914. december 11. (54 évesen)
Limanowa
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Fegyvernem huszár
Szolgálati ideje 18861914
Rendfokozata ezredes
Egysége 9. Nádasdy-huszárezred (parancsnok)
Csatái Limanovai csata
Kitüntetései Lipót-rend lovagkeresztje
Tiszti Arany Vitézségi Érem
A Wikimédia Commons tartalmaz Muhr Ottmár témájú médiaállományokat.

Muhr Ottmár, Muhr Ottmár Ferenc Vendel (Kassa, 1860. október 5.[1]Limanowa – Jabloniec, 1914. december 11.) magyar huszártiszt, a 9. Nádasdy-huszárezred parancsnoka, a limanovai csata hősi halottja.[2]

Pályafutása[szerkesztés]

Muhr Vencel és Pallhon Anna fiaként született, 1860. október 11-én keresztelték.[3] 1886-tól huszárként szolgált a Császári és Királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc Huszárezredben. 1900-ban Szarajevóba küldték szolgálatra, ahol négy-öt évet szolgált. Ezután két évre Kőszegre, majd Sopronba került.

Az első világháború kitörése után a keleti frontra vezényelték. 1914. november 26-án kapta meg ezredparancsnoki kinevezését, és december 8-án vette át a 9. közös huszárezred parancsnokságát az orosz harctéren fekvő Limanowa közelében (Krakkó és Újszandec között). A térségben a fokozatosan erőfölénybe kerülő orosz csapatok előretörése válságossá tette az osztrák–magyar és német csapatok helyzetét.

Az oroszok erősen támadták Limanowa térségét,[2] melyet a megerősített 10. lovashadosztály védett; ennek volt része a 9. Nádasdy-huszárezred is.[4] A limanovai csata tétje az volt, hogy az oroszok át tudnak-e törni Krakkó irányába.[2]

Muhr Ottmár halálának helye – a 9. huszárezred elhunyt katonáinak emlékműve a limanowa–jablonieci katonai temetőben
Muhr Ottmár mauzóleumkápolnája a limanowa–jablonieci katonai temetőben

A védők állásai délkelet és kelet felől fogták körbe a várost, mivel ebből az irányból, Újszandec felől várták a támadást. A legfontosabb pontok a limanowa–kaninai műút mentén emelkedő Jabloniec és a várostól délre fekvő Golcóv magaslatok voltak; utóbbit az oroszok december 9-én elfoglalták.[4] december 10-én viszonylagos nyugalom volt. A Muhr vezette 9. huszárezred és a 13. jászkun huszárezred délután 4 órakor parancsot kapott, hogy másnap reggel 6 órára váltsák fel a jablonieci állásokat védő lovasságot. december 11-én hajnali 5 óra után azonban, még sötétben, a magyar középső és jobb szárny ellen orosz gyalogsági roham indult; a támadást nem tudták megállítani, a támadók betörtek az állásokba, és közelharc indult. Ugyanekkor indultak el gyalogosan Limanowa széléről a felváltásra érkező 9-es és 13-as huszárok. A harcokat észlelve Muhr Ottmár azonnal parancsot adott a Nádasdy-huszároknak a támadásra, melynek során őt is halálos puskalövés érte. A támadás azonban sikerrel járt, a védőállásokat 6 óra 15 percre nagy véráldozatok árán visszafoglalták, az orosz támadók visszavonultak.[2][5][6]

Bruszilov VIII. hadtestének 15. hadosztálya a délelőtt folyamán több rohamot indított, de az oroszok végül dél körül visszavonultak, amivel a csata eldőlt a monarchia javára.[4] A veszteségek mértékét jelzi, hogy a Nádasdy-huszárezredből csak a tisztek közül 10-12-en vesztették életüket.[2]

Családja[szerkesztés]

Családszerető embernek tartották; öt gyermeke volt. A legidősebb Olga után Ernő és Albert Szarajevóban született ottani szolgálata alatt,[2] további két fia pedig a Győző és Ottmár nevet kapták. A második világháborúban Albert huszártisztként esett el az orosz fronton.[6] Muhr Ottmár unokája Muhr Albert, az FTC egykori jégkorongozója.[7]

Elismertsége, emléke[szerkesztés]

1914. december 11–12-én ezredes urukkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére

– a magyar huszárok limanowai emlékművének felirata[6]

Hősi halálának híre december 14-én jutott el a hátországba, haditettéről az újságok címlapon számoltak be. Emlékét évtizedeken át megünnepelték Magyarországon. Ferenc József posztumusz nemességet adományozott neki limanovai előnévvel és a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, valamint megkapta a tiszti arany vitézségi érmet is. Sopronban a csatának emlékművet állítottak, melyet azonban az 1950-es években ismeretlenek leromboltak.[2][6] Az 1980-as évek végén Sárváron huszártörténeti gyűjteményt hoztak létre, ahol Muhr Ottmár emlékanyagát is őrzik.[6]

Muhr és a huszárok emlékét Lengyelországban is ápolják.[2] A jablonieci katonai temetőben 9. huszárezred elesett katonáinak emlékművet állítottak, Muhr Ottmárnak pedig mauzóleumkápolnát emeltek.[8] A csata 90. évfordulóján, 2004-ben ünnepségsorozatot rendeztek, melynek részeként a város, a vajdaság és a lengyel hadsereg képviselői a katonai temetőben megkoszorúzták Muhr Ottmár emlékkápolnáját.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Takács Zoltán Bálint: Huszárok drága vére – Muhr Ottmár ezredes (magyar nyelven). Huszármúzeum, 2016. szeptember 27. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  2. a b c d e f g h Bárány Krisztián: A magyar huszár, aki megmentette Lengyelországot (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2014. március 2. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
  3. Kassai r.k. 535/1860. folyószám.
  4. a b c Pollmann Ferenc: Limanova – magyar győzelem (magyar nyelven). A Nagy Háború, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
  5. Rózsafi János: „Jöttek, láttak, győztek…” (magyar nyelven). A Nagy Háború, 2011. december 28. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
  6. a b c d e f Stefka István: Előre, fiúk, éljen a király! (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2004. december 18. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
  7. S. Tóth János: A Nádasdy-huszárok emlékét is ápolja (magyar nyelven). Magyar Jégkorong Szövetség, 2010. április 17. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
  8. Warto zobaczyć – Zespół cmentarzy wojennych na Jabłońcu (lengyel nyelven). Limanowa. [2014. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 7.)

További információk[szerkesztés]