Molnár Gábor (villamosmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Molnár Gábor
Született 1951. március 19. (71 éves)
Nagykend
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása villamosmérnök,
műszaki író

Molnár Gábor (Nagykend, 1951. március 19. –) erdélyi magyar villamosmérnök, műszaki író.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1970-ben, majd a bukaresti műegyetem elektronika és távközlési karán szerzett villamosmérnöki diplomát 1975-ben. Pályáját a bukaresti Rádióalkatrész és Félvezető Gyár integrált áramkörök részlegén kezdte, 1983-tól a Villamosipari Kutató Intézet marosvásárhelyi főosztályán volt tudományos főkutató. Tárgyköre a villamos hőtechnika (fémek indukciós hevítése), középfrekvenciás tirisztoros inverterek fejlesztése. 1990-ben bekapcsolódott az újjászervezett Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományi Szakosztályának és a Bolyai Társaságnak a munkásságába.

Az Országos Elektrotechnikai és Elektroenergetikai Konferencia Transistoare de putere în circuite electrice de concentrare című előadás-gyűjteményében Teljesítménytranzisztorok kapcsolódó áramkörökben című tanulmányával szerepelt 1984-ben. Részt vett időosztásos inverterek üzemzavarainak számítógépes tanulmányozásában. A Conferinţa Anuală de Semiconductori (CAS) kiadványában közölt Hard és soft eszközök a P 14500 egybites processzor jobb kihasználására c. dolgozat társszerzője volt 1987-ben. Munkatársaival közös több találmányát szabadalmazták. Félvezetők c. illusztrált magyar nyelvű tanulmányát közölte a Korunk Füzetek 2. száma (Kolozsvár, 1983).

Források[szerkesztés]