Mihail Calevics Bronstejn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mihail Bronstejn
(Михаил Цалевич Бронштейн)
Mikaelo Bronŝtejn, 2016, 1.jpeg
Született 1949. július 7. (73 éves)
Hmelnickij
Álneve Bruna Ŝtono
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései OSIEK award (2013)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Bronstejn témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mihail Calevics Bronstejn (oroszul: Михаи́л Ца́левич Бронште́йн, álnevei: Bruna Ŝtono, Brunŝtono); Hmelnickij, Ukrajna, Szovjetunió, 1949. július 7. –) orosz eszperantista, költő.[1]

Életútja[szerkesztés]

18 évesen Oroszországba költözött tanulni, és a mai napig ott maradt. 1972-ben szerzett villamosmérnöki és újságírói diplomát. Mérnökként dolgozott Tyihvinben és Vorkutában. Most ismét Tyihvinben él, egy favillákat építő cég személyzeti igazgatójaként dolgozott. Felesége és felnőtt fia van. Bronstejn 1962-ben lett eszperantista. Több száz verset és dalt írt; dalait tartalmazó CD-ket és hangkazettákat készített. Ezen kívül 23 könyvet írt és fordított. Egykor a Sovetia Esperantista Junulara Movado elnöke volt, és az Eszperantó Világkongresszusok művészeti programjait vezette. 2003-ban az Antoni Grabowski irodalmi díj, 2013-ban pedig az OSIEK-díjas lett a Dek tagoj de kapitano Postnikov műve kapcsán. Ír oroszul is verseket. 2021-ben az Eszperantó Akadémia Akadémia-díjjal jutalmazta az Mi stelojn jungis al revado című munkáját.[2]

CD lemezek és kazetták[szerkesztés]

Eszperantó művei[szerkesztés]

  • Legendoj pri SEJM (1-a eldono - 1992, 2-a eldono - 1997, 3-a eldono - 2006)
  • Oni ne pafas en Jamburg (1993)
  • Mamutido Miĉjo (1995)
  • Jen, denove... (1997)
  • Du lingvoj (2001) - originala poemaro, 192 p.
  • Dek tagoj de kapitano Postnikov - historia romano pri eventoj en Rusia Esperantujo antaŭ cento da jaroj (2004). [1], ISBN 5860380275.
  • Iam, kiam... (2005) - originala poemaro, 128 p.
  • Dek tagoj de Kapitano Postnikov (Десять дней капитана Постникова) - en la rusa lingvo (2007).
  • Kajto (2008) - originala poemaro, 176 p.
  • Lecionoj por knabo (2009) - originala novelaro. 128 p., Impeto, Moskvo. Dua eldono: 136 p., 2018.
  • Urbo Goblinsk (2010), Impeto, Moskvo, 304 p.
  • Mi stelojn jungis al revado (2016), Impeto, Moskvo, 564 p. 2-a eldono 2021. Ĝi temas pri gravaj epokoj en la historio de Sovetunio kaj de la Historio de la Esperanto-movado.
  • "Personaj memoroj." En: Javier Alcalde kaj José Salguero (red.), Antaŭ unu jarcento. Esperanto kaj la unua mondmilito, Parizo, SAT-EFK, 2018. ISBN 978-2-918053-18-7.
  • Viv-teatro (2018) - originala poemaro, Impeto, Moskvo, 116 p.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikaelo Bronŝtejn című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Christophe Lavarence: VORKUTA : le charbon du Goulag: Resumo de la prelego. christophe.lavarenne.free.fr (eszperantóul) (Hozzáférés: 2022. aug. 24.) „En tridekaj jaroj de la pasinta jarcento geologoj trovis valoran karbon ĉe la rivero Vorkuta trans Polusa cirklo.”
  2. libera folio – Carlo Minnaja: Bronŝtejn ricevis la unuan Laŭron de la Akademio. www.liberafolio.org (eszperantóul) (2021) (Hozzáférés: 2022. aug. 24.) „Dum multaj jaroj mankis en Esperantujo prestiĝa literatura premio, donata al jam publikigita verko. Ĉi-jare unuafoje estis aljuĝita la Laŭro de la Akademio, kiun povas ricevi verko aperinta dum la lastaj kvin jaroj. La premion ricevis Mikaelo Bronŝtejn por sia historia romano ”Mi stelojn jungis al revado”.”

Források[szerkesztés]