Meteon
| Meteon | |
Medun, Montenegró  | |
.png) | |
| A harmadik római–illír háború térképi ábrázolása, Meteon jelölésével | |
| Alapítás | i. e. 4. század (?) |
| Megszűnés | i. e. 2. század közepe |
| Lakói | illírek |
| Elhelyezkedése | |
 Meteon
Pozíció Montenegró térképén
| |
 é. sz. 42° 28′ 15″, k. h. 19° 21′ 38″Koordináták: é. sz. 42° 28′ 15″, k. h. 19° 21′ 38″ | |
Meteon vagy Medeon (ógörög írásmódja nem ismert; latin Medione[1]) az ókori Illíria egyik illírek lakta erődített települése volt a mai Montenegró területén. Erődítése az i. e. 168. évi harmadik római–illír háborúban fontos szerepet játszott.
Fekvése és története[szerkesztés]
Az egykori Meteon Illíria déli részén, a labeátok szállásterületének északi peremvidékén, a Szkodrát Rhizónnal összekötő út mentén terült el. Romjai a mai Montenegróban, Medun település határában, a magasabban fekvő Gornji Medunnál emelkedő Ilija-hegyen (Ilija vrh) találhatóak.[2]
Bár a történeti források csupán a harmadik római–illír háború (i. e. 168) kapcsán említik Meteon nevét, a ciklopfalazású hellenisztikus illír városfal analógiája alapján a történészek úgy vélik, az erődítés az i. e. 4. századtól élte virágkorát. Eredetileg a labeátok fallal védett települése lehetett, amely az i. e. 2. századra Lisszosz és Szkodra mellett az Illír Királyság ardiata uralkodóinak egyik jelentős erődítése lett. A régészek a közelben, Donji Medunnál korabeli halomsírokat is feltártak.[3] Jelentőségére utal, hogy a Római Köztársaság ellen háborúzó Perszeusz makedón király követe Meteonban kereste fel az illírek uralkodóját, Genthioszt, hogy a rómaiak elleni makedón–illír szövetséget megpecsételjék.[4] A háború későbbi szakaszában Genthiosz féltestvére, Karavantiosz Meteonból szervezte a rómaiak elleni harcot, és végül itt is került a háborút megnyerő rómaiak kezére Genthiosz feleségével és gyermekeivel együtt.[5] Az i. e. 2. század közepétől a források nem említik többé Meteon nevét.[6]
Rendszeres régészeti ásatásokra mindmáig nem került sor a romváros területén, de az egykori városfal alapjai még láthatóak. Az akropolisz területén a középkorban templom épült.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Treidler 1928 :415.
- ↑ Cabanes 1988 :66., 321.; Novaković 2017 :145.
- ↑ Wilkes 1992 :168.; Novaković 2017 :145.
- ↑ Cabanes 1988 :321.; Wilkes 1992 :173.; Ceka 2013 :220.
- ↑ Cabanes 1988 :322.; Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :223.; Šašel Kos 2013 :180–181.
- ↑ Novaković 2017 :145.
- ↑ Wilkes 1992 :133.; Novaković 2017 :145.
Források[szerkesztés]
- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Novaković 2017: Stefan Novaković: Ilirsko–helenistička naselja na crnogorskom primorju i njegovom zaleđu: Prilog helenizaciji i urbanizaciji. Axios, II. évf. (2017) 138–151. o.
- ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
- ↑ Treidler 1928: Hans Treidler: Literaturbericht über die historische Geographie und Topographie der illyrischen Länder. Zeitschrift für Slavische Philologie, V. évf. 3–4. sz. (1928) 411–418. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
