Mellékkvantumszám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A mellékkvantumszám az atomban található elektron jellemzésére használt kvantumszámok egyike. Értéke megadja a csomósíkok számát, és így a pályák alakját, mely lehet például gömb vagy súlyzó alakú, de több másik alak létezik még.

Jele: l

Lehetséges értékei: 0, 1, 2, 3 ... n−1 (ahol n a főkvantumszám értéke)

Az egyes érték helyett kisbetűs jelölést szokás használni. Ezen jelölések spektroszkópiai megfigyelésekből erednek. Az l = 0, 1, 2, 3 jelölése rendre s, p, d, f, az éles (németül scharf), fő (latinul principalis), diffúz (szétfolyó) és fundamentális (alapvető) szavak kezdőbetűiből.

Adott héjon az adott mellékkvantumszámú atompályák alhéjat alkotnak.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Holics László: Fizika, 1., változatlan utánnyomás, Akadémiai Kiadó, 889. o. (2011). ISBN 978 963 05 8487 6 

Források[szerkesztés]

szerk.: Náray-Szabó Gábor: Kémia. Budapest: Akadémiai Kiadó (2006). ISBN 963 05 8240 6