Megmaradt kert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szucsou klasszikus kertjei
Megmaradt kert
Világörökség
Szikla a kertben: „Felhő koronázta csúcs”
Szikla a kertben: „Felhő koronázta csúcs”
Adatok
Ország Kína
Világörökség-azonosító 813
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV, V
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Megmaradt kert (Kína)
Megmaradt kert
Megmaradt kert
Pozíció Kína térképén
é. sz. 31° 19′ 03″, k. h. 120° 35′ 17″Koordináták: é. sz. 31° 19′ 03″, k. h. 120° 35′ 17″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou klasszikus kertjei
Megmaradt kert
témájú médiaállományokat.

A Megmaradt kert (hagyományos kínai: 留園, egyszerűsített kínai írás: 留园, pinjin, hangsúlyjelekkel: Liú Yuán) a négy leghíresebb hagyományos kínai kert egyike Szucsou városában. Nevét a sok viszontagság utáni fennmaradása miatt kapta, de a kínai nyelv sajátosságai miatt másféleképpen is értelmezhető: egyik volt tulajdonosáról „Liu kertjének”, valamint a „Bolyongás kertjének”.[1] (A másik három kiemelt fontosságú kert a Hálók mesterének kertje, a Szerény hivatalnok kertje és az Oroszlánliget.) 1997-ben lett a világörökség része. A kertben őrzik az UNESCO által ugyancsak védett kulturális örökséget képező két zenei stílus, a suocsang (评弹) és a kucsin zene felvételeit, előadásmódját is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megmaradt kert Szucsou óvárosának Csangmen (阊门) kapuján kívül helyezkedik el. A kert építtetője egy megvádolt, majd a vádak alól felmentett hivatalnok, Hszü Taj-si volt 1593-ban. Eredetileg Keleti kertnek hívták, tervező-építője Csou Si-cseng (周时臣) volt. Sziklakertje gyorsan nagy sikert aratott a szakértők körében.

1798-ban egy új tulajdonos, Liu Szu jelentősen átépíttette, fenyőkkel, bambuszligetekkel egészítette ki, és egy híres verssor nyomán „Hűvös zöld falunak” nevezte el. Tizenkét újabb hatalmas „tudós-követ”, taj-tavi sziklát is elhelyezett a kertben. A kert ekkor kapta a Liu kertje nevet a népnyelvben. Már 1823-tól megnyitották a közönség számára, és divatos pihenőhellyé vált.

1873-ban egy újabb hivatalnok, Seng Kang lett a tulajdonosa, aki három éve munkával kijavíttatta a tajping-felkelés okozta károkat. Ekkor kapta a jelenlegi nevét, ami hangzásban megegyezik az előző tulajdonos nevéről hagyományossá vált elnevezéssel, de utal a megmaradásra és a kerti barangolásra is.

A kert állapota később újra leromlott, a második kínai–japán háború idején lovakat tartottak benne. A Kínai Népköztársaság megalakulása után újra renoválták és 1954-ben megnyitották a nagyközönség előtt. 2000-ben került fel a többi szucsoui kert mellé a világörökségi listára, és azóta a nemzetközi turistaforgalom egyik kedvence.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 23 310 m²-es kert négy jól megkülönböztethető zónára oszlik. A központi rész a legrégebbi, ennek fő látványossága a tó és egy sziklabarlang. Az épületek foglalják el az egész terület egyharmadát. Különlegességnek számít az épületeket összekötő 700 méteres fedett folyosó, falain sok ablakkal és faragott kövekkel.[2] A kert keleti részének középpontja a híres „Felhő koronázta csúcs”, a 400 éve a kertben álló hat és fél méter magas taj-tavi szikla.[3] A nyugati részben kevesebb az épület, a növényzet dominál. Van itt egy mesterséges domb és egy bonszai-kert is.

Előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Guide 358. oldal
  2. Wonders 67. olda
  3. Polonyi 412-413. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Polonyi: Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma. ISBN 963-243-256-8 
  • Guide: Arne J. de Keijzer, Fredric M. Kaplan. China Guidebook. New York: Eurasia Press. ISBN 0-32030-07-6 (1980) 
  • Wonders: 60 Scenic Wonders in China. Beijing: New World Press (1980) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lingering Garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]