Meggyhasú sügér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Meggyhasú sügér
Fent a nőstény, lent a hím
Fent a nőstény, lent a hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Labroidei
Család: Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae)
Nem: Pelvicachromis
Faj: P. pulcher
Tudományos név
Pelvicachromis pulcher
(Boulenger, 1901)
Szinonimák

  • Pelvicachromis kribensis
  • bíborhasú sügér
  • királysügér
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Meggyhasú sügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Meggyhasú sügér témájú médiaállományokat és Meggyhasú sügér témájú kategóriát.

Hím

A meggyhasú sügér (Pelvicachromis pulcher), korábban (Pelvicachromis kribensis) a bölcsőszájú halak csoportjába, a sügéralakúak rendjébe és a Cichlidae családba tartozó trópusi halfaj.

Magyarul számos néven ismert (például bíborhasú sügér, királysügér), de a köznyelvben leggyakrabban meggyhasú sügér néven fordul elő.

Előfordulása[szerkesztés]

A természetben Nyugat-Afrika sivataghoz közeli vizeiben, Nigéria folyóiban és holtágaiban honos.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 8–10 centiméter. Testének két különböző színű területét az orrtól a farokúszó középső sugaráig benyúló, az egész testen végighúzódó sötét sáv választja el. A hasúszók kékesvörösek, a homlokon világos sáv halad keresztül. Az ivar megállapítása egyszerű: a hímek nagyobbak, hát-és hasvonalának körvonala szimmetrikus, testüknek alsó része ezüstösrózsás ibolyaszínű, hátúszójuk csúcsos, hasúszóinak szegélye kék, a farokúszó központi sugarai sötétek, meggyfoltjuk halvány vagy teljesen hiányzik. A nőstények kisebbek, szemük fölött és alatt aranyló terület van, hátúszójuk lekerekített, farok-és hátúszójukon sötét pettyek találhatók, az ívási időszakban testük nagyon megduzzad és bíborvörös folt jelenik meg a hasukon.

Tartása[szerkesztés]

Igénytelen hal, társas akváriumba is ajánlható. Békés természetű, csak a szaporodási időszakban válik agresszívvé. Legtöbbször a víz középső és alsó rétegeiben tartózkodik. A vízminőségre nem válogatós, a kemény és a lágy vízhez is alkalmazkodik. Természetes élőhelyükön a víz lágy és kissé savas. 26–28 °C-os vízben tartsuk. A szabadban ragadozó életmódot folytat, gerincteleneket fogyaszt, de fogságban mindenevő. Egy pár számára 80-100 literes akvárium a megfelelő. Kedveli a barlangokat, köveket, rejtekhelyeket. Gyakran egy fél felfordított kókuszdió héját, vagy egy virágcserepet választ lakhelyéül és ikrázóhelyül. Kedveli a sűrű növényzetet és a gyökereket.

Legszerencsésebb párban tartani, könnyen szaporítható faj. Ha a pár jól kijön egymással, birtokba vesznek egy tereptárgyat, cserepet, követ, amelyet alaposan letisztogatnak. Az udvarlás ideje alatt megtörténhet, hogy a hím kissé megkergeti és megtépi leendő párját, de ez hamar megszűnik. A nőstény az agresszívabb, nem enged más halakat a területe közelébe, ártalmatlanul elhajt minden betolakodót. Az ívási időszak a környezetük megtisztításával kezdődik, először csak a nőstény tisztogat, majd a hím is segít. A nőstény meggyfoltja napról napra sötétebb lesz, ami jelzi a közelgő ikrázást. Néha remegő mozgással kelleti magát a hímnek. Általában a tereptárgyak felső részére vagy oldalára ikráznak. Mindkét szülő legyezi az ikrákat, de a nőstény gondosabb, a hím inkább a területet védi. Előfordulhat, hogy az első napokban a nőstény elkergeti a hímet, de később újra elfogadja. Az ikrák hosszúkásak és világossárga színűek, számuk 50–150 is lehet. Az ivadékok a kikelés utáni ötödik napon úsznak el, ekkorra már szikzacskójuk kiürült és felszívódott. Mivel az első hetekben nagyon aprók, frissen keltetett Artemia naupliusszal felnevelhetők, egy hónaposan már a vágott tubifexet is elfogadják. Korán válnak ivaréretté, 6–8 hónaposan már tenyészthetők.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]