Martin Heinrich Klaproth
| Martin Heinrich Klaproth | |
| Született | 1743. december 1.[1][2][3][4][5] Wernigerode |
| Elhunyt | 1817. január 1. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Christiane Sophie Lehmann |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Johann Julius Klaproth |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a Royal Society tagja |
| Sírhelye | Dorotheenstadti temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Heinrich Klaproth témájú médiaállományokat. | |
Martin Heinrich Klaproth (Wernigerode, 1743. december 1. – Berlin, 1817. január 1.) német vegyész. Nagy eredményeket ért el az analitikai kémia és az ásványtan eljárásainak szisztematizálásában és javításában. Ő fedezte fel az uránt 1789-ben, a cirkóniumot szintén 1789-ben és a titánt bár William Gregor fedezte fel, de kutatta, majd ő nevezte el 1803-ban és megállapította, hogy ezek önálló elemek, de nem tudta előállítani ezeket tiszta fémes formájukban.
Élete és munkássága
[szerkesztés]1743. december 1-jén született a német Wernigerode településen. Hosszú ideig gyógyszerészként dolgozott, míg 1787-ben kinevezték a porosz királyi tüzérség kémiatanárává. 1810-ben kémiaprofesszori státuszt kapott. Az új elemek felfedezésén kívül megállapította sok anyag addig pontatlanul ismert összetételét, többek közt újonnan felfedezett elemek, a tellúr, a stroncium, a cérium és a króm vegyületeinek összetételét is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Martin Heinrich Klaproth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.