Mariner–10

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mariner–10
Mariner10.gif

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa elrepülés
Küldetés
Célégitest Vénusz, Merkúr
Indítás dátuma 1973. november 3.
Indítás helye Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta Atlas-Centaur
Megérkezés 1974. február 5. (Vénusz)
1974. március 29. (Merkúr)
Az űrszonda
Tömeg 533,6 kg
Pálya Nap körüli
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–10 témájú médiaállományokat.

Mariner–10 az amerikai Mariner-program tizedik űrszondája.

Küldetés[szerkesztés]

A Mariner-program 7. sikeresen végrehajtott küldetése. Cél a Vénusz és a Merkúr bolygó kutatása.

Első űreszköz[szerkesztés]

Jellemzői[szerkesztés]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–10; Mariner Vénusz Merkúr 1973; COSPAR:1973 - 085A. Kódszáma: 6919.

1973. november 3-án Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur D-1AR (SLV- 3D) hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Centaur fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz-Merkúr közelébe kerülhessen.

Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. A szonda vonatkozási pontjai a Nap és a Canopus csillag volt. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,384, magassága 457, kibontott állapotú magassága 3,7 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és a műszerek többsége. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 2 napelemtáblát (2x269 x 97 centiméter; 14 742 napelem; 5,1 négyzetméter) szereltek. A napelemek fesztávja 6,89 méter. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,85 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1,37 méter. Kezdeti tömeg 526, a hidrazinos hideg gázfúvókák pályamódosítást segítő hajtóanyag mennyisége 30, tudományos műszereinek tömege 79,4 kilogramm. Pályamódosításhoz nitrogén gázfúvókák álltak rendelkezésre. Az alkalmazott számítógép 512 szavas memóriával fokozta a földi parancsok végrehajtását.

1974. február 5-én 5769 kilométerre megközelítette a Vénuszt, ahol eleinte 42 másodpercenként készített felvételeket (ezek voltak az első közelképek) . Összesen 4165 felvételt készített. Március 16-án pályakorrekció mellett felhasználva a Vénusz bolygó gravitációs terét, elindult a Merkúr felé. A Merkúrt első alkalommal 1974. március 29-én, a felszíntől 740 kilométer magasságban közelítette meg. 616 nagy felbontású és több száz kis felbontású felvételt készített. Az alkalmazott pályakorrekció biztosította, hogy két Merkúr-év elteltével az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhessen. A második találkozóra 1974. szeptember 21-én került sor, amikor 47 958 kilométer távolságban történt az elrepülés. A találkozón 500 felvétel készült. Újabb pályakorrekcióval két Merkúr-év elteltével 1975. március 16-án az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhetett, 328 kilométer távolságból. Feltérképezte a bolygó felszínének 45%-át.

1975. március 24-én megszakadt a kapcsolat.

Műszerek[szerkesztés]

  • Airglow Ultraviolet Spectrometer - ultraibolya sugárzás mérő
  • tv-kamerák
  • Charged Particle Telescope - töltött részecske teleszkóp
  • Occultation Ultraviolet Spectrometer - ultraibolya-sugárzás spektrométer
  • magnetométerek
  • Infrared Radiometer - infravörös sugárzás mérő
  • Plasma Science - plazmavizsgáló

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Magyar oldalak[szerkesztés]

Külföldi oldalak[szerkesztés]

  • Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 21.)
  • Mariner–9. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. február 21.)
  • Mariner–9. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

Elődje:
Mariner–9

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Program vége