Mangere-kecskepapagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Mangere-kecskepapagáj
Forbe's parakeet.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Laposfarkúpapagáj-formák (Platycercinae)
Nem: Cyanoramphus
Faj: C. forbesi
Tudományos név
Cyanoramphus forbesi
Kuhl, 1820
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mangere-kecskepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mangere-kecskepapagáj témájú kategóriát.

A Mangere-kecskepapagáj (Cyanoramphus forbesi) vagy Forbes-papagáj, más néven Chatham-papagáj a madarak osztályának papagájalakúak rendjébe és a papagájfélék családjába tartozó ritka, endemikus faj. Ez a kecskepapagáj egyike Új-Zéland legritkább madarainak és a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján sebezhetőként szerepel; főként természetes élőhelyeinek elvesztése, a ragadozók és a hibridizáció veszélyeztetik a faj állományainak fennmaradását. A Forbes-papagáj mindössze két kis szigeten őshonos az egész világon. Komoly természetvédelmi erőfeszítések nyomán sikerült elérni, hogy állománya jelenleg stabilnak minősül.

Rendszerezés[szerkesztés]

Régebben az ugráló papagáj (Cyanoramphus auriceps) alfajaként szerepelt Cyanoramphus auriceps forbesi néven.

Előfordulása[szerkesztés]

Az Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigeteken, közelebbről a Kis-Mangere és a Mangere-szigeteken honos. 1930-ban a Mangare-szigetről kihalt. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és bokrosok.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 23 centiméter. Tollazata élénkzöld, koronája aranysárga.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az élő kifejlett egyedek száma 120 körüli (1999). A fajra veszélyeztető tényezők az erdőirtás, és az betelepített elvadult macskák. Szerencsére állományai stabilak.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]