Mahagóni erszényesmókus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mahagóni erszényesmókus
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Alrend: Kuszkuszalkatúak (Phalangeriformes)
Öregcsalád: Erszényesmókus-szerűek (Petauroidea)
Család: Erszényesmókus-félék (Petauridae)
Nem: Petaurus
Faj: P. gracilis
Tudományos név
Petaurus gracilis
(De Vis, 1883)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mahagóni erszényesmókus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mahagóni erszényesmókus témájú médiaállományokat és Mahagóni erszényesmókus témájú kategóriát.

A mahagóni erszényesmókus (Petaurus gracilis) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a diprotodontia rendjéhez és az erszényesmókus-félék (Petauridae) családjához tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat fej-törzs-hossza 26 centiméter, farokhossza 35-40 centiméter, tömege 400 gramm. Háta szürkés, orrától a hátsó lábáig sötét csík húzódik. Hasa világosbarna vagy világosszürke. Repülőhártyája mahagónibarna színű, erről kapta a nevét is. A hosszú, bozontos farokkal fogni nem igazán tud, de siklás közben evezőként használja irányváltoztatáshoz. A repülőhártya, vékony, szőrrel borított bőrréteg, amely a csuklótól a hátsó láb ujjízületéig húzódik, és lehetővé teszi a siklást. A repülőhártya helyzete az áramlási viszonyokhoz való alkalmazkodáskor és kormányzáskor változtatható. A nagy, kidülledő szemeivel jól lát éjszaka. A hímnek több szagmirigye van: egy-egy a homlokán, a mellkasán és a végbélnyílásánál.

Elterjedése[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Csak Queensland egy kis körülhatárolt területén fordul elő.

Trópusi esőerdők és hegyvidéki erdők lakója.

Életmódja[szerkesztés]

A mahagóni erszényesmókus éjszaka aktív és társas, legfeljebb 12 állatból álló csoportokban él. Tápláléka fák nedve, nektár, virágpor, rovarok és lárvák.

Források[szerkesztés]