Magyar betűzési ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar betűzési ábécé a latin ábécé betűinek egyértelmű meghatározására keresztneveket használ. Ez alól kivétel a kvelle betűzőszó, amely a német Quelle (magyarul: forrás) fonetikai párja, valamint az ikszes és ipszilon betűzőszavak. Az ábécé az informatikai és hírközlési miniszter 6/2006 (V.17.) IHM rendeletében is megjelent.

A magyar ábécé ékezetes betűire nincsen kialakult szokás, egyes betűkkkel nem is kezdődnek nevek. A kettős betűket két külön betűként lehet betűzni.

A magyar betűzési ábécé[szerkesztés]

Betű Betűzőszó
A Aladár, Antal
B Béla
C Cecil
D Dénes
E Elemér
F Ferenc
G Géza
H Helén
I Ilona
J János
K Károly
L László
M Mátyás, Mihály
Betű Betűzőszó
N Nelli
O Olga
P Péter
Q Kvelle
R Róbert
S Sándor
T Tamás
U Ubul
V Viktor
W dupla-Vilmos
X ikszes (xilofon)
Y ipszilon
Z Zoltán

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]