Macskacápa
| Macskacápa | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Scyliorhinus retifer Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Macskacápa témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Macskacápa témájú kategóriát.
|

A macskacápa (Scyliorhinus retifer) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába, kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe és a macskacápafélék (Scyliorhinidae) családjába tartozó faj.
A rendre általánosan jellemző, hogy mindig 5 pár oldalsó elhelyezkedésű kopoltyúrésük van, amely szabadon nyílik. Mellúszóik a kopoltyúrések sora után következnek. Hátúszójukban nincs tüske. Farokalatti (anális) úszójuk megtalálható. Szemüket harmadik szemhéj, átlátszó pislogóhártya is védi a sérülésektől.
Előfordulása
[szerkesztés]A mérsékelt és szubtrópusi tengerek lakója, leginkább Ausztrália északi partjainál, valamint a Csendes-óceán nyugati és déli részén él. Barlangokban és kisebb sziklabevágásokban található, de szeret a homokos fenékrészen is megpihenni.
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 1,8 méter. Két hátul elhelyezett hátúszóval, jól fejlett alsóúszóval, megnyúlt, de nem villás, hanem csapottvégű kormányúszóval, fecskendőrésekkel, öt kopoltyúréssel, amelyek közül a legutolsó a mellúszók széles töve fölött van elhelyezve és rövid csapott pofával. A száj közelében, a szájig futó barázdában helyezkednek el az egy, vagy két bőrlebennyel lezárható orrnyílások. Fogaik háromszögletesek, csúcsaik hegyesek, oldalt pedig fűrészesek.
Életmódja
[szerkesztés]A tengerfenéken vadászik kisebb halakra és rákokra.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)