Ugrás a tartalomhoz

Mackenzie (folyó)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mackenzie
A Mackenzie Fort Providence közelében
A Mackenzie Fort Providence közelében
Közigazgatás
Országok Kanada
TerritóriumokYukon, Északnyugati területek
TelepülésekNyugati Területek, Fort Simpson, Wrigley, Tulita, Norman Wells
Földrajzi adatok
Hossz1,738 km
Vízhozam9,910 m³/s
Vízgyűjtő terület1,805,200 km²
ForrásNagy-Rabszolga-tó
é. sz. 61° 11′ 37″, ny. h. 117° 20′ 52″61.193600°N 117.347700°W
TorkolatBeaufort-tenger
é. sz. 69° 11′ 52″, ny. h. 135° 01′ 19″69.197700°N 135.022000°W
Elhelyezkedése
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Mackenzie témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Mackenzie (slavey nyelven Deh-Cho) a legnagyobb és leghosszabb folyórendszer egész Kanadában. Keresztülfolyik egy hatalmas, elszigetelt, erdőkkel és tundrákkal teli területen. Sok mellékfolyójával együtt négy tartományon húzódik. A Mackenzie 1738 km-t tesz meg észak felé, mígnem deltatorkolattal eléri a Beaufort-tengert. Vízgyűjtője területileg majdnem akkora, mint Indonézia.

A skót felfedező, Alexander Mackenzie abban a reményben utazott a folyón, hogy eljusson a Csendes-óceánhoz, de 1789. július 24-én a Jeges-tengerhez ért. Ezért „Csalódásnak” (angolul Disappointment) nevezte el. Ezt követően Sir John Franklin volt az első európai, aki elérte a torkolatot 1825. augusztus 16-án. Az ő javaslatára nevezték át a folyót Mackenzie-re.

Vízgyűjtője

[szerkesztés]

1 805 200 négyzetkilométer a Mackenzie vízgyűjtő területe, mely Kanadának mintegy 20%-a. A folyó minden évben mintegy 325 km³ vizet szállít el a Jeges-tengerig. Vízgyűjtő területe három tartományra és két terriróriumra terjed ki, ezek Brit Columbia, Alberta, Saskatchewan, Yukon és az Északnyugati területek. A folyó két legnagyobb ága a Peace és az Athabasca folyók.

Átlagosan 9910 m³/s víz folyik le rajta, ez Kanadában a legmagasabb és a világon tizenegyedik legbővebb vízhozam. A víznek kb. a 60%-a származik a nyugati medencéből, a Sziklás-hegységből, a Selwyn és a Mackenzie hegyvonulatokból, ebből tavasszal 23 illetve 27%-kal járulnak hozzá a Peace és a Liard folyók a teljes áramláshoz. Ezzel ellentétben a keleti felén, ahol a mocsarak és a nagy tavak vannak, ott csak 25%.

Ökológia

[szerkesztés]

A Mackenzie vízgyűjtőt tartják az egyik legnagyobb és legépebben megmaradt ökoszisztémának egész Észak-Amerikában. Mintegy 63%-át a medencének – 1 137 000 km² – erdő borítja. Több mint 93%-a az erdős területeknek őserdő. Ötvenhárom halfaj közül a medencében egyik sem őshonos. A legtöbb vízi faj a Mississippin és mellékfolyóin érkeztek.

A Mackenzie folyón a halak közé tartoznak a csukák, a fürge csellék és a tavi fehérhal, a folyó partján gyér növényzettel sorakoznak a törpe nyírek, a füzek valamint a tőzeg. Összességében az északi rész nem túl változatos ökológiai szempontból, köszönhetően a hideg és száraz éghajlatnak. Ezzel szemben a medence déli fele nagyobb erdőket tartalmaz, valamint termékeny ártéri és parti élőhelyeket.

Az utóbbi időben, mint a huszadik század közepéig, több mint 400.000 madár vonult át tavasszal és mintegy egymillió ősszel. Sajnos a W.A.C. Bennett Dam építése a Peace folyón csökkentette a víz szintjét és ezzel kárt téve a delta ökoszisztémájában. A vándorló madarak populációja a területen sajnos egyre csökken az 1960-as évek óta.

Emberi használat

[szerkesztés]

2001-ben, mintegy 397 000 ember élt a Mackenzie folyó területén. A legtöbb ember a Peace és az Athabasca folyók körül él.

Talán a legnehezebb használat az erőforrások kitermelése: kőolaj és a földgáz Alberta központjánál, fakitermelés a Peace folyó körül, urán a Saskatchewan, arany a Nagy-Rabszolga-tó területén és volfrám a Yukon körül. Különösen az olajkitermelés kezd veszélyt jelenteni a folyam ökológiájára.

A jégmentes időszakban a Mackenzie az egyik fő közlekedési kapcsolat Észak-Kanada hatalmas vadonjában, ilyenkor a folyó összeköt számtalan szétszórt és elszigetelt területet.

Két gát található a folyón, amelyek a BC Hydro tulajdonában vannak, a vízierőművek együttes kapacitása 3400 megawatt.

Források

[szerkesztés]