Mócsy Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mócsy Imre
Született 1907. november 21.
Kalocsa
Elhunyt 1980. június 12. (72 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szerzetes

Mócsy Imre (Kalocsa, 1907. november 21.Budapest, 1980. június 12.) jezsuita szerzetes, a magyarországi, kommunizmus alatti egyházellenes terror idején többször is elítélték.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait szülőhelyén, Kalocsán kezdte, 1925-ben, az érettségi után felvételét kérte a jezsuita rendbe. A próbaidők és bölcseleti tanulmányai után az innsbrucki egyetemen tanult teológiát, tanulmányai végén le is doktorált. 1938-ban a szegedi főiskolán tanár lett, ez idő alatt pedig Rómában a Gregoriana Pápai Egyetemen bölcseleti doktorátust, a Pápai Bibliai Intézetben pedig tudományos fokozatot szerzett. 1944. februárjában a Gergely Egyetem teológia karán lett tanár, ezt a tisztségét 1947-ig töltötte be, ekkor azonban visszatért Magyarországra és a szegedi főiskolán Biblikumot tanított. Egy év múlva Rómába látogatott, azonban mikor hazatért letartóztatták és internálták a kommunista hatóságok: a kistarcsai táborba került. Kilenc és fél évre ítélték, csak 1954-ben helyezték szabad lábra feltételesen. Szabadulása után alkalmi munkás volt, közben pedig kapcsolatba került a Rózsa Elemér által indított titkos papneveldével, ahol újra Szentírástant tanított. A papnevelde azonban lelepleződött és Mócsy Imrét társaival együtt letartóztatták, majd 1965. januárjában négy év börtönre ítélték. Szabadulása után a MÁV-nál dolgozott, innen ment nyugdíjba 1970-ben. Nyugdíjasként Szentírás magyarázatokat írt, amelyeket azonban soha nem publikálhatott. Megbetegedett, majd évekig tartó szenvedés után 1980-ban meghalt.

Forrás[szerkesztés]