Májusi éj (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Májusi éj, avagy a vízbefúlt lány
(Майская ночь, или Утопленница)
1952-es szovjet film
RendezőAlekszandr Arturovics Rou
AlapműNyikolaj Vasziljevics Gogol
Librettó: Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov
Műfaj
  • mesefilm
  • rejtélyfilm
ForgatókönyvíróKonsztantyin Iszajev
FőszerepbenTatjana Georgijevna Konjuhova
(Hanna szerepében)
ZeneSzergej Ivanovics Potockij
OperatőrGavriil Georgijevics Jegiazarov
VágóK. Blinova
Gyártás
GyártóGorkij Filmstúdió, Moszkva
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Játékidő61 perc
Forgalmazás
Bemutató1953. július 12.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Májusi éj, avagy a vízbefúlt lány témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Májusi éj, avagy a vízbefúlt lány (Майская ночь, или Утопленница) Gogol elbeszélése alapján készült térhatású orosz, szovjet film. Rimszkij-Korszakov operájának librettója alapján írták át filmre.

A film cselekménye[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

A mese helyszíne egy kis falu. Ukránok, kozákok, oroszok lakják. A film két család és a falusiak történetét beszéli el.

A lányok önfeledten énekelnek és táncolnak egy májusi estén. Egy kozák fiú (Levkó) meglátja őket, és olthatatlan szerelemre gyullad Hanna iránt. Ám a szülők nem engedik összeházasodni a fiatalokat. Hanna anyja meghal, és apja új asszonyt visz a házhoz, akiről kiderül, hogy boszorkány. A mostohaanya üldözi a lányt. Hanna bánatában a tóba veti magát. Ebben a tóban sok-sok vízbe fúlt lány (ruszalka) él. Hanna a vezetőjükké válik.

A pálinkafőző műhelyét egy kő lerombolja, mindenki azt hiszi, hogy Levkó a bűnös. A falufőnök (Levkó apja) keresteti a tettest.

Levkó a holdfénynél meglátja Hanna képét a tó vizében, és énekel hozzá. A tó vizében tündérek élnek, akik csak a holdfényben bújnak elő. Játszik a lányokkal (körtáncot, amelynek Holló a neve). Ekkor kiderül, ki a boszorkány, mert ő nem képes folytatni a játékot. Ekkor a boszorkányság kiderül, a boszorkányt a tó mélységes fenekére vetik. Pannocska levelet ír, amely igazolja Levkó ártatlanságát. A fiatalok boldogságát semmi sem akadályozza már, Levkó és Hanna összeházasodnak.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

A női szereplők legtöbbje tündér (ruszalka).

  • Nyikolaj Doszenko, Николай Досенко – Levko Makogonenko
  • Tatyjana Konyuhova, Татьяна Георгиевна Конюхова – Hanna Petricsenkova
  • Lilija Jugyina, Лилия Витальевна Юдина – Pannocska a hivatalnok lánya
  • Alekszandr Hvilja, Александр Леопольдович Хвыля – Jevtuh Makogenko, polgármester
  • Emma Ceszarszkaja, Эмма Владимировна Цесарская – Jevtuh sógornője
  • Anton Dunajszkij, Антон Васильевич Дунайский – pálinkafőző
  • Georgij Milljar, Георгий Францевич Милляр – írnok
  • Georgij Gumilevszkij, Георгий Константинович Гумилевский – Kalényik
  • Gabriel Nyelidov, Габриэль Нелидов – méhész
  • Galina Grigorjeva, Галина Константиновна Григорьева – gonosz mostoha
  • Vaszilij Bokarjev, Василий Дмитриевич Бокарев – kozák tiszt
  • Alekszandr Zsukov, Александр Иванович Жуков – Karpó, földműves

Munkatársak[szerkesztés]

  • Eredeti történet: Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Николай Васильевич Гоголь
  • Forgatókönyv: Konsztantyin Fjodorovics Iszajev, Константин Фёдорович Исаев
  • Rendező: Alekszandr Arturovics Rou, Александр Артурович Роу
  • Operatőr: Gabriel Georgijevics Jegiazarov, Гавриил Георгиевич Егиазаров
  • Művészeti vezető: Pjotr Sztyepanovics Galadzsev, Пётр Степанович Галаджев
  • Filmzene: Szergej Ivanovics Potockij, Сергей Иванович Потоцкий
  • Jelmeztervezők: F. Alekszejenko, Elza Rapoport

A filmhez önálló zenét írtak. Rimszkij-Korszakovtól csak egy dalt vettek át: Levkó dala (Aludj, gyönyörűségem).

Filmtechnikai adatok[szerkesztés]

Ezt a filmet lentikuláris sztereoszkópikus változatban forgatták.

A két szem számára külön, sztereoszkópikus megjelenítéssel első ízben 1922-ben készítettek filmet (amelyet nyilvánosság előtt be is mutattak) az Egyesült Államokban, Anaglif eljárással (A szerelem hatalma).

A Szovjetunióban 1940 óta készítettek filmeket részben kísérleti célokra, részben a nagyközönség számára. Ezt a lentikuláris eljárással készített filmet csak Kelet-Németországban és Svédországban tudták bemutatni.

Magyarországon a XX. század harmincas éveiben Anaglif eljárással vetítettek térhatású filmeket. Az ötvenes években a budapesti Toldi mozi színes film vetítésére is képes volt, polarizációs technikával.

Színes technika: Magicolor. A lentikuláris technika képes színes filmet hiánytalanul megjeleníteni. A függőlegesen kifeszített fonalak (huzalok) között átnézve mást lát bal és a jobb szem.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Майская ночь, или Утопленница (фильм) című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Майская ночь, или Утопленница című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a May_Night,_or_the_Drowned_Maiden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]