Mágadhi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mágadhi nyelv (Ardhamágadhi) a középind prákrit nyelvekhez tartozik, a három drámai prákrit nyelv egyike – a páli és a szanszkrit nyelv hanyatlása után az ősi India írásos nyelvei. A mágadhi prákrit nyelvet az Indiai szubkontinens keleti részén beszélték, a mai Kelet-India, Banglades és Nepál területein. Úgy tartják, hogy ezt a nyelvet beszélték jelentős vallási személyek, mint például Gautama Buddha vagy Mahávira és szintén ez volt a Mágadha királyság (a Mahádzsanapada királyságai közül az egyik) és a Maurja Birodalom udvarának nyelve. Ezen a nyelven írták Asóka király rendeletit.[1]

A mágadhi később beleolvadt az indoárja nyelvek keleti zónájába, köztük az asszámi, bengáli, orija és a bihári nyelvek közé.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bashan A.L.. The Wonder that was India. Picador, 394. o (2004) 
  2. South Asian folklore: an encyclopedia : Afghanistan, Bangladesh, India, By Peter J. Claus, Sarah Diamond, Margaret Ann Mills, Routledge, 2003, 203. o.

További információk[szerkesztés]