Lyssavirus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Lyssavirus
Az ausztrál denevér-lyssavírus színezett elektronmikroszkópos képe
Az ausztrál denevér-lyssavírus színezett elektronmikroszkópos képe
Vírusbesorolás
Csoport: V. csoport
Negatív szálú ssRNS vírusok
Rend: Mononegavirales
Család: Rhabdoviridae
Nemzetség: Lyssavirus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lyssavirus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lyssavirus témájú kategóriát.

A Lyssavirus a Rhabdoviridae víruscsalád egyik nemzetsége. Legismertebb tagja (egyben típusfaja) a veszettségvírus. Az ide tartozó fajok különböző emlősöket (elsősorban denevéreket) fertőznek meg.[1][2] A nemzetség nevét a téboly görög istennőjéről, Lüsszáról kapta.

Taxonómia[szerkesztés]

A nemzetségbe 14 ismert faj tartozik.

Feltehetően a csoportba fogják besorolni a 2013-ban Spanyolországban felfedezett lleidai denevér-lyssavírust, illetve a 2016-ban Sri Lankán talált gannoruwai denevér-lyssavírust is.

Biológiája[szerkesztés]

A lyssavírusok lipidburokkal rendelkező, kb. 180 nanométer hosszú és 75 nm átmérőjű, töltény formájú vírusok. A henger alakú virion egyik vége lapos, a másik lekerekített.[1] Helikális felépítésűek, vagyis egymás után csigavonalban sorakozó azonos alegységekből állnak. Hasonló szerkezet többnyire inkább a növények vírusaira jellemző.

Kívülről lipidburok borítja, ami a gazdasejt sejtmembránjából származik; ebbe számtalan tüske formájú glikoprotein ágyazódik. Ez alatt helyezkedik el a mátrixproteinek helikálisan elrendeződő rétege, alattuk pedig a szintén csigavonalszerű elrendeződésű, proteinnel stabilizált RNS-genom, a ribonukleoprotein (RNP). Egyes elképzelések szerint a mátrixprotein a vírusrészecske belsejét tölti ki.

Genomjuk kb. 11 ezer bázis hosszúságú, negatív szenzitású (közvetlen fehérjeátírást nem megengedő), egyszálú, lineáris RNS. Öt gént kódol: polimeráz (L), mátrixprotein (M), foszfoprotein (P), nukleoprotein (N), glikoprotein (G). A foszfoprotein génjén öt különböző helyen is kezdődhet az átírás, öt különböző hosszúságú fehérjét eredményezve.

Életciklusa[szerkesztés]

A lyssavírusok jellemzően az idegrendszer sejtjeit támadják meg, amelyekhez a virion felszínén található G-glikoprotein segítségével kapcsolódnak. A vírus a sejtek citoplazmájában szaporodik. Egyszálú, negatív szenzitású RNS-ét kettős szálúra egészíti ki, a másik szálat pedig a sejt mRNS-ét utánozva "sapkával" és poliadenilát-farokkal látja el. Erről a szálról történik a fehérjeszintézis, majd a genom replikációja. A gazdasejtből bimbózással szabadul ki. Gazdaszervezetei elsősorban a denevérek, esetleg kisragadozók. A fertőzés jellemzően harapással terjed.

A nemzetség tagjai közül messze a veszettségvírus a legelterjedtebb, az egész világon előfordulhat és számos emlősfajt képes megfertőzni. A többi faj jóval válogatósabb a gazdaszervezetet illetően. A Mokola-vírus kivételével valamennyi faj elsődleges gazdája a denevér.[3]

Evolúciója[szerkesztés]

A lyssavírusokat három filogenetikai csoportba sorolják:[4]

  • 1. csoport - veszettségvírus, Aravan-vírus, ausztrál denevér-lyssavírus, bokelohi denevér-lyssavírus, Duvenhage-vírus, Európai denevér-lyssavírus 1 és 2, gannoruwa denevér-lyssavírus, Irkut-vírus és Khujand-vírus.
  • 2. csoport - lagosi denevérvírus, Mokola-vírus és Shimoni denevérvírus
  • 3. csoport - Ikoma-lyssavírus, lleidai denevér-lyssavírus és nyugat-kaukázusi denevérvírus.

Összehasonlításukból kiderül, hogy a legnagyobb diverzitás Afrikában található; ennek ellenére egy 153 törzset összehasonlító vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetség 85%-os valószínűséggel Eurázsiából a palearktikus zónából származhat és a kiindulási faj denevéreket fertőzött meg.[5][6] Közös ősük korát nem sikerült megnyugtatóan megállapítani, a számítások eredményei 4 ezer és 166 ezer év között szórnak. Az eurázsiai denevérfajok (illetve közös őseik) több millió éve léteznek, így a vírusok nem velük együtt fejlődtek, hanem utóbb választották őket gazdaszervezetül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Viral Zone. ExPASy. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  2. Virus Taxonomy: 2016 Release. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  3. WHO Rabnet/CDC Map Production: Rabies, countries or areas at risk. World Health Organization, 2008 [2010. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  4. Horton DL, McElhinney LM, Marston DA, Wood JLN, Russell CA, Lewis N, et al (2010) Quantifying antigenic relationships among the Lyssaviruses. Journal of Virology 84(22):11841–11848
  5. Banyard AC, Hayman D, Johnson N, McElhinney L, Fooks AR (2011) Bats and lyssaviruses. Advances in Virus Research 79:239–289
  6. Hayman DT, Fooks AR, Marston DA, Garcia-R JC (2016) The global phylogeography of Lyssaviruses - Challenging the 'Out of Africa' hypothesis. PLoS Negl Trop Dis 10(12):e0005266

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lyssavirus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.