Lyssavirus
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az ausztrál denevér-lyssavírus színezett elektronmikroszkópos képe
| ||||||||
| Vírusbesorolás | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lyssavirus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lyssavirus témájú kategóriát. |
A Lyssavirus a Rhabdoviridae víruscsalád egyik nemzetsége. Legismertebb tagja (egyben típusfaja) a veszettségvírus. Az ide tartozó fajok különböző emlősöket (elsősorban denevéreket) fertőznek meg.[1][2] A nemzetség nevét a téboly görög istennőjéről, Lüsszáról kapta.
Taxonómia[szerkesztés]
A nemzetségbe 14 ismert faj tartozik.
- Aravan-vírus
- Ausztrál denevér-lyssavírus
- Bokelohi denevér-lyssavírus
- Duvenhage-vírus
- Európai denevér-lyssavírus 1
- Európai denevér-lyssavírus 2
- Ikoma-lyssavírus
- Irkut-vírus
- Khujand-vírus
- Lagosi denevérvírus
- Mokola-vírus
- Nyugat-kaukázusi denevérvírus
- Shimoni denevérvírus
- Veszettségvírus (típusfaj)
Feltehetően a csoportba fogják besorolni a 2013-ban Spanyolországban felfedezett lleidai denevér-lyssavírust, illetve a 2016-ban Sri Lankán talált gannoruwai denevér-lyssavírust is.
Biológiája[szerkesztés]
A lyssavírusok lipidburokkal rendelkező, kb. 180 nanométer hosszú és 75 nm átmérőjű, töltény formájú vírusok. A henger alakú virion egyik vége lapos, a másik lekerekített.[1] Helikális felépítésűek, vagyis egymás után csigavonalban sorakozó azonos alegységekből állnak. Hasonló szerkezet többnyire inkább a növények vírusaira jellemző.
Kívülről lipidburok borítja, ami a gazdasejt sejtmembránjából származik; ebbe számtalan tüske formájú glikoprotein ágyazódik. Ez alatt helyezkedik el a mátrixproteinek helikálisan elrendeződő rétege, alattuk pedig a szintén csigavonalszerű elrendeződésű, proteinnel stabilizált RNS-genom, a ribonukleoprotein (RNP). Egyes elképzelések szerint a mátrixprotein a vírusrészecske belsejét tölti ki.
Genomjuk kb. 11 ezer bázis hosszúságú, negatív szenzitású (közvetlen fehérjeátírást nem megengedő), egyszálú, lineáris RNS. Öt gént kódol: polimeráz (L), mátrixprotein (M), foszfoprotein (P), nukleoprotein (N), glikoprotein (G). A foszfoprotein génjén öt különböző helyen is kezdődhet az átírás, öt különböző hosszúságú fehérjét eredményezve.
Életciklusa[szerkesztés]
A lyssavírusok jellemzően az idegrendszer sejtjeit támadják meg, amelyekhez a virion felszínén található G-glikoprotein segítségével kapcsolódnak. A vírus a sejtek citoplazmájában szaporodik. Egyszálú, negatív szenzitású RNS-ét kettős szálúra egészíti ki, a másik szálat pedig a sejt mRNS-ét utánozva "sapkával" és poliadenilát-farokkal látja el. Erről a szálról történik a fehérjeszintézis, majd a genom replikációja. A gazdasejtből bimbózással szabadul ki. Gazdaszervezetei elsősorban a denevérek, esetleg kisragadozók. A fertőzés jellemzően harapással terjed.
A nemzetség tagjai közül messze a veszettségvírus a legelterjedtebb, az egész világon előfordulhat és számos emlősfajt képes megfertőzni. A többi faj jóval válogatósabb a gazdaszervezetet illetően. A Mokola-vírus kivételével valamennyi faj elsődleges gazdája a denevér.[3]
Evolúciója[szerkesztés]
A lyssavírusokat három filogenetikai csoportba sorolják:[4]
- 1. csoport - veszettségvírus, Aravan-vírus, ausztrál denevér-lyssavírus, bokelohi denevér-lyssavírus, Duvenhage-vírus, Európai denevér-lyssavírus 1 és 2, gannoruwa denevér-lyssavírus, Irkut-vírus és Khujand-vírus.
- 2. csoport - lagosi denevérvírus, Mokola-vírus és Shimoni denevérvírus
- 3. csoport - Ikoma-lyssavírus, lleidai denevér-lyssavírus és nyugat-kaukázusi denevérvírus.
Összehasonlításukból kiderül, hogy a legnagyobb diverzitás Afrikában található; ennek ellenére egy 153 törzset összehasonlító vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetség 85%-os valószínűséggel Eurázsiából a palearktikus zónából származhat és a kiindulási faj denevéreket fertőzött meg.[5][6] Közös ősük korát nem sikerült megnyugtatóan megállapítani, a számítások eredményei 4 ezer és 166 ezer év között szórnak. Az eurázsiai denevérfajok (illetve közös őseik) több millió éve léteznek, így a vírusok nem velük együtt fejlődtek, hanem utóbb választották őket gazdaszervezetül.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Viral Zone. ExPASy. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
- ↑ Virus Taxonomy: 2016 Release. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
- ↑ WHO Rabnet/CDC Map Production: Rabies, countries or areas at risk. World Health Organization, 2008 [2010. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
- ↑ Horton DL, McElhinney LM, Marston DA, Wood JLN, Russell CA, Lewis N, et al (2010) Quantifying antigenic relationships among the Lyssaviruses. Journal of Virology 84(22):11841–11848
- ↑ Banyard AC, Hayman D, Johnson N, McElhinney L, Fooks AR (2011) Bats and lyssaviruses. Advances in Virus Research 79:239–289
- ↑ Hayman DT, Fooks AR, Marston DA, Garcia-R JC (2016) The global phylogeography of Lyssaviruses - Challenging the 'Out of Africa' hypothesis. PLoS Negl Trop Dis 10(12):e0005266
Források[szerkesztés]
- Baynard, Ashley C.. Bats and Lyssaviruses, Research Advances in Rabies, Advances in Virus Research. Elsevier (2011). ISBN 978-0-12-387040-7
- (2003) „Novel Lyssaviruses Isolated from Bats in Russia”. Emerging Infectious Diseases 9 (12), 1623–1625. o. DOI:10.3201/eid0912.030374. PMID 14720408.
- (2003) „New Lyssavirus Genotype from the Lesser Mouse-eared Bat (Myotis blythi), Kyrghyzstan”. Emerging Infectious Diseases 9 (3), 333–337. o. DOI:10.3201/eid0903.020252. PMID 12643828.
- World Health Organization. WHO Expert Consulation on Rabies (PDF), WHO technical report series, Geneva, Switzerland: World Health Organization (2005). ISBN 92-4-120931-3
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lyssavirus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
