Ludwig Hatschek
| Ludwig Hatschek | |
 | |
| Cége brosúrája | |
| Született | 1856. október 9.[1][2] Těšetice |
| Elhunyt | 1914. július 15. (57 évesen)[1][2] Linz |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Gyermekei | Hans Hatschek |
| Szülei | Philipp Hatschek |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Hatschek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 | |
|---|---|
 | Nem található szabad kép.(?) |
 | Ludwig Hatschek |
Ludwig Hatschek (Těšetice (Olomouci járás), Morvaország, 1856. október 9. – Linz, 1914. július 15.) morva származású osztrák iparos, aki a vöcklabrucki Eternit művek alapítójaként ismert.[3]
Élete[szerkesztés]
10 évesen családjával Morvaországból Linzbe költözött. A mai Freising városrészeben, Weihenstephanban, a sörgyári üzleti iskolában végzett. Amellett, hogy később apja sörfőzdéjében, a Linzer Aktienbrauerei und Malzfabrikban dolgozott, sokat utazott. 1890 körül elhagyta apja cégét, amelybeni 100 000 guldenes részesedését kifizették neki. Amíg ő Nagy-Britanniában keresett új tevékenységi területet, felesége, Rosa Würzburger, aki egy bankár lánya volt, Felső-Ausztriában keresett megfelelő telephelyet. 1893-ban vásároltak egy használaton kívüli papírgyárat a Vöcklabruck melletti Schöndorfban. Használt azbesztfonó gépeket vettek egy leégett lendi fonóműtől. A következő években az újonnan alapított cégben nem éghető, azbesztcementből készült tetőburkolatot fejlesztett ki, amelyet 1900-ban szabadalmaztatott. 1903-ban az Eternit márkanevet adta a terméknek. Később eternitcsöveket is gyártott. 1908-tól a szükséges cementet egy külön a számára épített pinsdorfi cementgyárból szerezte be.
1910–13-ban Hatschek a bauernbergi felhagyott homokbányát nagy költséggel tágas parkká alakíttatta, és Linz városának adományozta, amely őt 1914-ben díszpolgárává fogadta. 1945-ben Bécsben utcát neveztek el róla.
1910-től a Császári Tanácsnak (Kaiserlicher Rat) kinevezett üzletember életét súlyos betegség sújtotta. Számos külföldi gyógyfürdői tartózkodás után 1914 júliusában otthonában, a linzi csodálatos szecessziós Hatschek-villában hunyt el.
1953-ban Bécs-Donaustadtban (22. kerület) utcát neveztek el róla (Hatschekgasse).
Fia, Hans Hatschek követte a cég élén.
A Haag am Hausruck melletti Luisenhöhében az „Érzékek Ösvénye” évente megrendezett esemény állít emléket Ludwig Hatschek Eternit szabadalmi bejelentésének.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 11.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. szeptember 12.)
- ↑ Otto Lueger. Lexikon der gesamten Technik und ihrer Hilfswissenschaften, 2., Deutsche Verlagsanstalt (1920. április 26.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig Hatschek című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Hatschek, Ludwig. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL), 2. kötet, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Bécs, 1959, 208. o. (digitalizált) (németül)
- Neue österreichische Biographie. 10. kötet
- Hans Kreczi: Linz, Stadt an der Donau. Linz, 1951, 19 és 50. o.
- Gustav Otruba: Hatschek, Ludwig. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 8, Duncker & Humblot, Berlin, 1969, ISBN 3-428-00189-3, 58 o. (digitalizált). (németül)
- Karl Steiger: Die Grünanlagen der Gemeinde Linz. In: Die Städte Deutschösterreichs. Berlin, 1927, 336–340.
- Alfred Zerlik: Sudetendeutsche in Oberösterreich. Linz, 1981, 135 o.
További információk[szerkesztés]
- Ludwig_Hatschek szócikke az Austria-Forumban (AEIOU-Österreich-Lexikon)
- Ludwig Hatschek Oberösterreichischen Nachrichten, 2006. február 24.