Lucio Battisti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucio Battisti
Lucio Battisti az 1969-as sanremói dalfesztiválon
Lucio Battisti az 1969-as sanremói dalfesztiválon
Életrajzi adatok
Születési név Lucio Battisti
Született 1943. március 5.
Poggio Bustone, Olaszország
Elhunyt 1998. szeptember 9.
Milánó
Pályafutás
Műfajok pop,[1] pop rock,[1] dalszerzés, szintipop
Aktív évek 1962-1998
Híres dal Il mio canto libero
Hangszer gitár
Tevékenység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucio Battisti témájú médiaállományokat.

Lucio Battisti (Poggio Bustone, 1943. március 5.Milánó, 1998. szeptember 9.) olasz énekes-dalszövegíró volt.

Az olasz könnyűzenei élet egyik legfőbb megújítójának tartják, számos énekesnek írt dalszövegeket, illetve számos dal zenéjét is ő szerezte. Zenei pályafutása alatt 25 millió lemezt adott el. Őt tekintik a hagyományos olasz zene megváltoztatójának.

Élete[szerkesztés]

Családja és gyerekkora[szerkesztés]

1943-ban született Lazio tartományban a Rieti megyében levő Poggio Bustone településen. Édesapja Alfiero vámtiszt volt, édesanyja Dea pedig háztartásbeli. Húgával, Albaritaval ketten voltak testvére; Lucionak volt egy bátyja aki 1942-ben 2 évesen meghalt, akit szintén Lucionak hívtak.

1950-ben a család Rómába költözött, Lucio kamaszkorában egyre jobban érdeklődött a hangszerek iránt, főleg az Olaszországban akkor hódító rock and roll volt nagy hatással rá. Gitározás iránti érdeklődése odáig vezetett, hogy hanyagolta szakközépiskolai tanulmányait a római Istituto Tecnico Industriale Galileo Galilei-ben, ahol elektronikai műszerésznek tanult. Édesapja annyira dühös lett emiatt, hogy a legendák szerint Lucio fején szétverte a gitárt. Édesapja megfenyegette, hogyha nem fejezi be a tanulmányait, akkor nem írja alá a sorkatonai szolgálat alól való felmentését lehetővé tevő papírt, így Lucio folytatta tanulmányait és 1962-ben leérettségizett és elektronikai műszerész végzettsége lett.[2]

1962-1966: Első lépések és találkozás Mogollal[szerkesztés]

1962-ben Lucio elkezdett zenélni a nápolyi I Mattatori együttesben, de a magány és a pénzhiány miatt az év végén visszaköltözött Rómába. Ezt követően a római I Satiri együttesben játszott, akik a Cabala nevű night clubban léptek fel. A klubba az I Campioni nevű együttes is járt, akik épp gitárost kerestek. Lucionak felajánlották a lehetőséget, aki lelkesen elfogadta és Milánóba költözött, ahol a banda is játszott. A városban a Santa Tecla klubban játszottak, akkoriban amikor a jazz hódított és az olasz rock zene megszületett.

1964-ben az I Campionival NSZK-ba és Hollandiába utaztak turnézni és emellett azzal a szándékkal is hogy olyan rádió zenét hallgassanak, amit Olaszországban nem játszanak.

1965. februárja sorsfordító volt pályájának: sikerült találkoznia Franco Crepax lemezkiadóval és Christine Leroux zenei szerkesztővel. Christine volt az első aki hitt Lucio tehetségében és ő hozta össze Giulio Rapetti művésznevén Mogol szerzőt Lucioval.

1966-ban megjelent első kislemeze Dolce di giorno/Per una lira címen, amit Mogollal közösen írtak. Emellett az ez évi Sanremói dalfesztiválon fellépő Sergio Endrigonak szerezték az Adesso sí című dalt Mogollal.

1966-1972[szerkesztés]

1969-ben Lucio részt vett énekesként a Sanremói fesztiválon Un'avventura című általa és Mogol által szerzett dallal,amivel a 9. helyen végzett a versenyben.[3]

Lemezek[szerkesztés]

  • Lucio Battisti - 1969
  • Emozioni - 1970
  • Amore e non amore - 1971
  • Lucio Battisti Vol. 4 - 1971
  • Umanamente uomo: Il sogno - 1972
  • Il mio canto libero - 1972
  • Il nostro caro angelo - 1973
  • Anima latina - 1974
  • Unser freies Lied ( Il mio canto libero német nyelvű kiadása) - 1974
  • Lucio Battisti, la batteria, il contrabbasso, eccetera - 1976
  • Io tu noi tutti - 1977
  • Images - 1977
  • Emociones - 1977
  • Una donna per amico - 1978
  • Una giornata uggiosa - 1980
  • É gia - 1982
  • Don Giovanni - 1986
  • L'apparenza - 1988
  • La sposa occidentale - 1990
  • Cosa succederà alla ragazza - 1992
  • Hegel - 1994

Jegyzetek[szerkesztés]