Lorándit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lorándit
Lorándit auripigment (sárga), származási hely: Allchar (Macedónia)
Lorándit auripigment (sárga), származási hely: Allchar (Macedónia)
Általános adatok
Kémiai név tallium(I)-tioarzenid
Képlet TlAsS2
Azonosítás
Megjelenés táblás, prizmás, tűszerű, rövid oszlopos
Szín kárminvörös vagy ólomszürke
Fény fémes
Keménység 2-2,5
Törés nα = 2,720[1]
Sűrűség 5,53 g/cm³
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lorándit témájú médiaállományokat.

A lorándit a leggyakoribb talliumásvány. Ritka ásvány, a szulfidok és kénsók ásványosztályba tartozik. Kristályai monoklinok,[2] kémiai képlete TlAsS2 (talliumból, arzénből és kénből áll). A Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) szerint bináris szulfát, a kation/kalkogén arány 1:1.[3] Az IUPAC szerint tallium(I)-tioarzenit vagy tallium(I)-tioarzenát(III). Általában szemcsés aggregátumok, ritka esetekben lehet prizmás és tűs szerkezetű. A friss minták skarlát színűek és fémes csillogásúak. Idővel azonban gyakran ólomszürke lesz. Ugyanakkor a körvonal színe látható kárminpiros marad. Spirális AsS3 tetraéderekből és a hozzájuk kapcsolódó talliumatomokból áll.

Története[szerkesztés]

Allcharban (Macedónia) fedezte fel Krenner József, 1894-ben nevezte el Eötvös Loránd magyar fizikusról.[4]

Kialakulása és előfordulása[szerkesztés]

Hidrotermális alacsony hőmérsékleten keletkezik az antimonittal, realgárral, orpimenttel, cinóberrel, vrabittal, greigerittal, markazittal, pirittel, szfalerittel és barittal együtt. Előfordulási helyei: Allchar (Macedónia), továbbá Xiangquan, Lanmuchang, Zimudang (Kína), Nevada, Utah, Wyoming (USA), Takab (Irán), Beshtau (Kaukázus, Oroszország) és Grube Lengenbach (Valais, Svájc).[5] Előfordul arany- és higanyércekben.[6]

Laboratóriuimi előállítása[szerkesztés]

Elő lehet állítani tallium-nitrát (TlNO3), elemi kén és arzén keverékének tömény ammóniaoldatba tevésével. Az elegyet egy autoklávba helyezik, és magas hőmérsékleten tartják (~ 250 °C) néhány napig. Így mélyvörös prizmás kristályok keletkeznek.[7]

Kristályszerkezete[szerkesztés]

A lorándit kristályszerkezete. Lila arzén, sárga kén, barna tallium.[8]

Monoklin, tércsoport P21/a, rácsállandók: a = 12,27 Å, b = 11,33 Å, c = 6,11 Å és β = 104,2°, elemi cellája 8 atomot tartalmaz.[9] Az egyes arzénatomok kovalens kötéssel kapcsolódnak három kénatomhoz. As−S kötéstávolság 2,08–2,32 Å. Tl−S kötéstávolság d'(Tl−S) = 3,36–3,87 Å, d(Tl−S) = 2,95–3,30 Å.

Felhasználása[szerkesztés]

Ipari fontossága alacsony. Tudományos érdeklődés övezi, mert a 205Tl neutrínósugárzás hatására 205Pb-má alakul. Így a régi talliumásványok 205Pb tartalmából következtetni lehet a Nap neutrínósugárzásának mértékére.

A loránditkristály kalcitmátrixa, Mercur (Utah, USA), méretei 1,8×1,8×0,4 cm.

Források[szerkesztés]

  1. Mindat - Lorandite (englisch)
  2. Webmineral - Lorandite (englisch)
  3. "Sulfosalt systematics: a review. Report of the sulfosalt sub-committee of the IMA Commission on Ore Mineralogy" (PDF; 2,2 MB)
  4. Andreas Edenharter and Tjerk Peters, (1979). "Hydrothermalsynthese von Tl-haltigen Sulfosalzen", Zeitschrift für Kristallographie: Vol. 150, No. 1-4, pp. 169-180. doi:10.1524/zkri.1979.150.1-4.169
  5. Fundortliste für Lorándit beim Mineralienatlas und bei Mindat
  6. szerk.: Anthony, John W.; Bideaux, Richard A.; Bladh, Kenneth W. and Nichols, Monte C.: Lorandite, Handbook of Mineralogy (PDF), Mineralogical Society of America. Hozzáférés ideje: 2011. december 5. 
  7. (1994) „The thallium sulfarsenites Tl3AsS3 and TlAsS2 [thallium(I) thioarsenates(III)]: structural characterization and syntheses”. Journal of Alloys and Compounds 216 (1), 155. o. DOI:10.1016/0925-8388(94)91058-8.  
  8. Fleet M E (1973). „The crystal structure and bonding of lorandite, Tl2As2S4”. Zeitschrift für Kristallographie 138, 147. o. DOI:10.1524/zkri.1973.138.138.147.  
  9. A. Zemann, J. Zemann: Zur Kenntnis der Kristallstruktur von Lorandit, TlAsS2 In: Acta Crystallographica. Band 12, 1959, S. 1002-1006; (American Mineralogist Crystal Structure Database - Lorandite)

Irodalom[szerkesztés]

  • Lorandite in: Anthony et al.: Handbook of Mineralogy, 1, 1990, 101 (pdf).
  • József Krenner (1894): A lorándit, új ásványfaj, in: Matematikai és Természettudományi Értesitö, Band 12, S. 473-473 (PDF 28,2 kB)
  • M. E. Fleet: The crystal structure and bonding of lorandite, Tl2As2S4. In: Zeitschrift für Kristallographie. 138, 1973, S. 147–160 (pdf).
  • Melvin S. Freedman et al: Solar Neutrinos: Proposal for a New Test. In: Science. 193, Nr. 4258, 1976, S. 1117–1119, doi:10.1126/science.193.4258.1117.
  • M. K. Pavićević: Lorandite from Allchar - A low energy solar neutrino dosimeter. In: Nuclear Instruments and Methods in Physics Research Section A. 271, Nr. 2, 1988, S. 287–296, doi:10.1016/0168-9002(88)90171-4.
  • A. Lazaru, R. Ilic, J. Skvarc, E. S. Kristof, T. Stafilov: Neutron induced autoradiography of some minerals from the Allchar mine. In: Radiation measurements. 31, Nr. 1–6, 1999, S. 677–682, DOI:10.1016/S1350-4487(99)00170-5.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lorándit című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Lorándite című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]