Lockheed A–12
| Lockheed A–12 | |
 | |
| A 60-6932-es oldalszámú Lockheed A–12 | |
| NATO-kód | Oxcart |
| Funkció | stratégiai felderítés |
| Gyártó | Lockheed Skunk Works |
| Tervező | Kelly Johnson vezette csapat |
| Sorozatgyártás | 1962–1964 |
| Gyártási darabszám | 15 |
| Rendszeresítők | CIA |
| Személyzet | 1 fő |
| Típusváltozatok | YF–12, M–21 |
| Első felszállás | 1962. április 26. |
| Szolgálatba állítás | 1967 |
| Szolgálatból kivonva | 1968 |
| Méretek | |
| Hossz | 31,26 m |
| Fesztáv | 16,97 m |
| Magasság | 5,64 m |
| Szárnyfelület | 170 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 30 600 kg |
| Max. felszállótömeg | 53 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Pratt & Whitney J58-1 (JT11D-20B) utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2-szer 144,57 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | Mach 3,35 (3560 km/h) |
| Hatótávolság | 4000 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 29 000 m körül |
| Emelkedőképesség | 60 m/s |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,56 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lockheed A–12 témájú médiaállományokat. | |
A Lockheed A–12 egy szuperszonikus felderítő repülőgép volt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) megbízásából a Lockheed Skunk Works készített, Clarence "Kelly" Johnson tervei alapján. A típus az A–12-es nevet kapta, amely az Arkangyal (Archangel) program rövidítése volt, a repülőgép végső terve pedig az addigi tervrajzok között a 12. sorszámú volt. A gépet rövid szolgálati ideje után továbbfejlesztett utódja, a legendás SR–71 Blackbird váltotta le.[1]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mivel a CIA Project Rainbow fedőnevű kísérlete az U–2 radarkeresztmetszetének csökkentésére sikertelen volt, így a Lockheednél 1957 végén megkezdték az előkészítő munkát, hogy kidolgozzanak egy esetleges utód repülőgépet a Szovjetunió fölötti kémrepüléshez. A tervező, Kelly Johnson elmondása alapján: „1958 áprilisában emlékszem, hogy hosszú tárgyalásokat folytattam Richard Bissell-lel (CIA Tervezési Igazgatóhelyettes) arról a kérdésről, hogy szükség van-e az U-2 repülőgépnek utódra. Megállapodtunk ... még egy típusban, mielőtt a műholdak a repülőgépes felderítést elavulttá tennék a rejtett felderítések tekintetében.” [2]
A Gusto Project alatt a terveket az „Archangel”-nek (Arkangyal) nevezték el az U–2 program után, amelyre „Angel” néven hivatkoztak. A repülőgép terveinek fejlődésével és a konfiguráció megváltoztatásával a Lockheed belső megnevezése Archangel–1-ről Archangel–2-re változott, és így tovább. A továbbfejlesztett tervek számának növekedésével egy idő után egyszerűen A–1, A–2 stb. nevet használták a korábbi tervezetek megnevezéséhez.[3] A CIA programja, amely az U–2 utódlásáról gondoskodott, az Oxcart kódnevet kapta.[4]
Ezek a tervek elérték az A–11 szakaszt, amikor a programot felülvizsgálták. Az A–11 egy Kingfish nevű Convair-tervezet ellen versenyzett, amely nagyjából hasonló teljesítményt nyújtott. A Kingfish azonban számos olyan funkciót tartalmazott, amelyek jelentősen csökkentették a radarkeresztmetszeti képét, amelyet a bírálók kedvezőnek tartottak. A Lockheed az A–11 tervének egyszerű módosításával válaszolt: döntött függőleges vezérsíkok hozzáadásával az egyetlen derékszögű helyett, és számos területen nemfém anyag hozzáadásával javítottak az álcázási képességeken, ez lett az A–12 kivitel. A CIA képviselői kezdetben a Convair kisebb radar-keresztmetszetének kialakítását támogatták, ám az A-12 specifikációi kissé jobbak voltak, és a tervezett költségek is sokkal alacsonyabbak voltak, mint a vetélytársáé. A tervező cégek eredményei is döntőnek bizonyultak, mivel a Convair munkáját a B–58-on késések és költségtúllépések sújtották, míg a Lockheed az U–2-t időben és költségtúllépés nélkül elkészítette. Ezenkívül Lockheednek volt már tapasztalata egy „fekete”, azaz szigorúan titkos projekt vezetésében. 1959-ben a Convair FISH és Kingfish tervei helyett választották ki a GUSTO projekt győztesévé, így 1960. január 26-án a CIA végül 12 darab A–12 repülőgépet rendelt meg.[5]
Az A–12-t 1962 és 1964 között gyártották, és 1963 és 1968 között repültek vele. Ez a típus volt az alapja az Egyesült Államok kétfős YF–12 prototípus-elfogójának, valamint az M–21 felderítődrón-indítójának a D–21 drónhoz. A híres SR–71 Blackbird egy kissé hosszabb változat, amely több üzemanyagot és nehezebb kamerákat volt képes szállítani. Az A–12 1967-ben kezdte meg a titkos missziókat, végső küldetése pedig 1968 májusában volt; a programot és a repülőgépeket júniusban vonták vissza.[6] A programot hivatalosan az 1990-es évek közepén mutatták be a nyilvánosságnak. Egy korábbi CIA-tiszt a visszaemlékezéseiben azt írta: „Az Oxcartot véletlenszerűen választottuk ki a kódnevek közül, hogy megnevezzűk ezt a K+F-et és az összes későbbi munkát az A–12-n. Magát a repülőgépet is így hívták.” Az A–12-nek a Cygnus nevet Jack Weeks pilóta javasolta, hogy így kövesse a Lockheed gyakorlatát, miszerint a repülőgépeiket égitestekről nevezik el, ez az elnevezés főként a személyzet körében terjedt el.[7]
A megépült repülőgépek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Sorozatszám | Szám | Modell | Repülések száma | Repült órák száma | Sorsa |
|---|---|---|---|---|---|
| 60-6924 | 121 | A–12 | 322 | 418,2 | kiállítva |
| 60-6925 | 122 | A–12 | 161 | 177,9 | kiállítva |
| 60-6926 | 123 | A–12 | 79 | 135,3 | 1963-ban lezuhant |
| 60-6927 | 124 | A–12 kétüléses kiképzőgép | 614 | 1076,4 | kiállítva |
| 60-6928 | 125 | A–12 | 202 | 334,9 | 1967-ben lezuhant |
| 60-6929 | 126 | A–12 | 105 | 169,2 | 1967-ben lezuhant |
| 60-6930 | 127 | A–12 | 258 | 499,2 | kiállítva |
| 60-6931 | 128 | A–12 | 232 | 453,0 | kiállítva |
| 60-6932 | 129 | A–12 | 268 | 409,9 | 1968-ban lezuhant |
| 60-6933 | 130 | A–12 | 217 | 406,3 | kiállítva |
| 60-6937 | 131 | A–12 | 177 | 345,8 | kiállítva |
| 60-6938 | 132 | A–12 | 197 | 369,9 | kiállítva |
| 60-6939 | 133 | A–12 | 10 | 8,3 | 1964-ben lezuhant |
| 60-6940 | 134 | M–21 drónhordozó | 80 | 123,9 | kiállítva |
| 60-6941 | 135 | M–21 drónhordozó | 95 | 152,7 | 1966-ban lezuhant |
| Összesített statisztika | 3017 | 5080,9 | 9 kiállítva, 6 megsemmisült | ||
Érdekességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Elon Musk 6. gyermeke az X Æ A-12 nevet kapta. Az énekes Grimes, a gyermek anyja elmondása alapján a név utolsó fele az A–12-es iránti rajongásukat fejezi ki, amelyet a legcsodálatosabb repülőnek tart, valamint a gép kódneve, az Archangel az egyik kedvenc zeneszámának is a címe.[8][9]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Három érdekesség a Lockheed A-12 történetéből". Élenjáró haditechnika. Hozzáférés: 2020. április 28.
- ↑ "CIA Site Redirect — Central Intelligence Agency". www.cia.gov. 2007. április 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. június 18.
- ↑ "successor to the U-2". www.blackbirds.net. Hozzáférés: 2020. június 18.
- ↑ Robarge, David Scott: Archangel : CIA's supersonic A-12 reconnaissance aircraft. Center for the Study of Intelligence (U.S.). 2007. ISBN 978-1-929667-16-1 Hozzáférés: 2020. június 18.
- ↑ "CIA-beszámoló a projektről" (PDF). 2020. október 16. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. április 28.
- ↑ "OXCART vs Blackbird: Do You Know the Difference? — Central Intelligence Agency". www.cia.gov. 2020. május 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. április 28.
- ↑ Crickmore, Paul F. (2004). Lockheed Blackbird : beyond the secret missions. Oxford: Osprey. 26. o. ISBN ISBN 1841766941.
{{cite book}}: Check|isbn=value: invalid character (súgó)CS1 karbantartás: publisher hely (link) - ↑ May 2020, Mike Wall 08. "Elon Musk and Grimes named their baby in honor of the 'coolest plane ever'". Space.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. június 8.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Csaba, Molnár (2020. június 8.). "Elon Musk és párja se tudják, hogy hogyan kell kiejteni gyerekük nevét". index.hu. Hozzáférés: 2020. június 8.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lockheed A-12 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
