Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko
Lyudmila Pavlichenko, before title.png
Született 1916. július 12.[1]
Belaja Cerkov, Kijevi kormányzóság, Orosz Birodalom
Meghalt 1974. október 10. (58 évesen)[1]
Moszkva
Sírhely Novogyevicsi temető
Állampolgársága szovjet
Rendfokozata őrnagy
Csatái
Kitüntetései
Halál oka agyi érkatasztrófa
A Wikimédia Commons tartalmaz Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko témájú médiaállományokat.

Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko (ukrán nyelven: Людмила Михайлівна Павличенко; orosz nyelven: Людмила Михайловна Павличенко; Bila Cerkva (oroszul: Belaja Cerkov), Kijevi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1916. július 12. – Moszkva, 1974. október 10.) ukrán születésű, második világháborús szovjet mesterlövész. 309 megerősített találatával a világ legeredményesebb mesterlövésznőjének tartják. A feljegyzések szerint száz német tisztet és 36 német mesterlövészt tett harcképtelenné. A második világháború végén őrnagyi rendfokozatot kapott. Emlékét bélyegen is megörökítették.

Pályafutása[szerkesztés]

Fiatal korában egy amatőr lövészklub tagja volt. A második világháború kitörésekor félbeszakította egyetemi tanulmányait és jelentkezett a hadseregbe. A felajánlott ápolónői beosztást nem fogadta el, harcolni akart. Így lett egyike a szovjet hadseregben szolgáló mintegy 2000 női mesterlövésznek. Odessza védelmében, majd a Krím-félszigeten harcolt; eredményeivel hamarosan felhívta magára a legmagasabb parancsnokság figyelmét is. A harcok közben ismerkedett meg Leonyid Kicenko alhadnaggyal, aki szintén mesterlövész volt. Hamarosan összeházasodtak és továbbra is együtt hajtottak végre harci feladatokat.[2] 1942 márciusában férje aknatűz áldozata lett, testét ő hozta ki a tűzvonalból.

1942 júniusában Pavlicsenko is súlyosan megsebesült aknarepeszektől. Addig összesen 309 megerősített találatát jegyezték fel, ezek között 36 ellenséges mesterlövész kiiktatása is szerepelt. Felgyógyulása után ismertségére való tekintettel kivonták a frontvonalról, és propaganda-feladatokat kapott. Nagyobb utazásokat tett a szövetséges országokban, Kanadában és az Egyesült Államokban. Fogadta őt a Fehér Házban – első szovjet állampolgárként – Franklin D. Roosevelt elnök is. 1942 novemberében Coventrybe látogatott, ahol adományokat vett át a brit gyári munkásoktól a Vörös Hadsereg számára röntgenkészülékek vásárlására.

A háború végére őrnagyi rendfokozatot kapott, és a legmagasabb szovjet kitüntetésekkel halmozták el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Фото А. Киценко и Л. Павличенко. // s4.stc.all.kpcdn.net, 2015. április 1. (Hozzáférés: 2016. június 8.)

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]