Ugrás a tartalomhoz

Linhart György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Linhart György
Linhart György arcképe a Természettudományi Közlöny 1926. májusi számának címlapján
Linhart György arcképe a Természettudományi Közlöny 1926. májusi számának címlapján
Született1844. június 16.
Pest
Elhunyt1925. január 27. (81 évesen)
Magyaróvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabotanikus, mikológus, gazdasági akadémiai tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Linhart György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Linhart György (Pest, 1844. június 16.Magyaróvár, 1925. január 27.) fitopatológus, a magyar "növénykórtan atyja", botanikus, mikológus, gazdasági akadémiai tanár. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Linh.”.

Élete

[szerkesztés]

A Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben végzett tanulmányai a kutatómunka felé terelték. A Heinrich Anton de Bary (a „tudományos növénykórtan atyja”, Strasbourgi Egyetem és Julius Kühn (Hallei Egyetem) mellett folytatott tanulmányokat, majd Oroszországban dolgozott gazdatisztként. Munkásságának elismeréseként 1874-ben kinevezték az időközben – az országban elsőként – akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia tanárává, ahol a növénytani tanszék vezetőjeként három évtizedig működött. Gazdasági növénytant,[1] növénybonctant, élettant, növénykórtant és ásványtant tanított. A gazdasági növénytan tanítását először emelte olyan színvonalra, amely a tudományos és a gyakorlati követelményeket egyaránt kielégítette. Ő vezette be tanszékén a szemléltető oktatást. Állandóan foglalkoztatták a mezőgazdasági szakoktatás átszervezésének kérdései, ezért Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából a külföldi példák tanulmányozása után részletes jelentést készített a korszerűsítés érdekében. Nagy szerepet vállalt az akadémiákra vonatkozó magasabb követelményű tanmenet összeállításában is. Linhart 1884-ben Deininger Imrétől átvette a Magyaróvári Vetőmagvizsgáló Állomás vezetését, 1897-ben megszervezte és 1910-ig vezette a Magyar Királyi Állami Vetőmagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomás[2] t Magyaróváron. Itt alapozta meg a hazai növénykórtani és növényvédelmi kutatást. Ezen intézményt, továbbá az Országos Phylloxera Kísérleti Állomást (1881), amely 1890-ben Magyar Királyi Állami Rovartani Állomássá alakult, melyek az 1932-ben Budapesten létrehozott Növényvédelmi Kutatóintézet jogelődjei voltak.[3] Az ún. „Linhart-féle kosaras csávázás”[4] a búza kőüszög betegségei (Tilletia spp.) ellen a rézgálic oldatra alapozott új csávázási módszert rajta keresztül ismerte meg a gazdaközösség,[5] melyet 1885-től a második világháború után az 1945-50-es évekig alkalmaztak.[2] Linhart[6] egész életét a hivatásának szentelte, oktató, szervező, gyakorlati és tudományos munkásságáért több külföldi és magyar kitüntetést kapott. A Magyarország gombáiból összeállított exsiccata gyűjteménye 1882-1887 között jelent meg, öt kötetben (centuria). A gyűjtemény felöleli a 19. század hazánkban károsító gombáinak legnagyobb részét. A növénykórtani vonatkozású első mikológiai gyűjteményt Linhart tette közzé.[7] 80 éves korában, 1925. január 27-én halt meg, sírja a magyaróvári temetőben van. Emlékének őrzésére utcát nevezett el róla a hálás utókor.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A tudományos növénytan egyik alakja, mely a növénytani ismereteket a gazdák igényeinek szempontjából tárgyalja, az anyag feldolgozása e szemponthoz alkalmazkodik.[1]
  2. a b Kövics György. A növénykórtan története (kézirat) (2019) 
  3. Gáborjányi Richard. MTA Növényvédelmi Kutatóintézet – A Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézetei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Kiadó, 1-23. o. (2000). ISBN 963 508 235 ö 
  4. Magyarázó ábráját lásd Klösz György által kiadott képeslapon [2]
  5. Bognár Sándor. A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig (1030-1980). Mosonmagyaróvár: Business Assistance, Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, 1-783. o. (1994). ISBN 963 04 4544 1 
  6. Vezetékneve Linhardt formában is szerepel még az egykorú forrásokban is – minisztertanácsi ülési jegyzőkönyvekben, hírlapokban – és például a mai mosonmagyaróvári, róla elnevezett utca névtábláin és a város térképein.
  7. Jakucs Erzsébet; Vajna László, Vasas Gizella, Dima Bálint és Soltész Tünde írásait felhasználva: A hazai mikológiai kutatások története. (Hozzáférés: 2023. július 23.)

Források

[szerkesztés]