Lew Tabackin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lew Tabackin
2017, Amszterdam
2017, Amszterdam
Életrajzi adatok
Születési névLewis Barry Tabackin
Született1940. március 26. (84 éves)
Philadelphia
HázastársaToshiko Akiyoshi
IskoláiThe University of the Arts
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység

Lew Tabackin weboldala
SablonWikidataSegítség

Lew Tabackin (Philadelphia, 1940. március 26. –) amerikai tenorszaxofonos, fuvolás.

Half Moon Bay, Kalifornia, 1984

Pályafutása[szerkesztés]

Lew Tabackin akkor találkozott a dzsesszel, amikor édesanyja elvitte a philadelphiai Earl moziba. A filmek mellett minden nap élő színpadi műsor is volt. „A színpadi műsorokban általában egy zenekar vett részt, és még mindig emlékszem, hogy láttam olyan zenekarokat, mint a Cab Calloway és Lionel Hampton együttese.”

Tabackin tizenkét évesen kezdett furulyát tanulni, majd tizenöt évesen tenorszaxofonozni is. Al Cohn és Coleman Hawkins játéka volt rá jelentős hatással. A fuvolajátékban példaképei között olyan klasszikusok vannak, mint William Kincaid, Julius Baker és Jean-Pierre Rampal. Zenetanára Vincent Persichetti volt.

1962-ben diplomázott a Konzervatóriumban, aztán az amerikai hadseregben szolgált. Ott Tal Farlow-val dolgozott. Később a Chuck Israels-szal játszott New Yorkban és egy olyan zenekarral, amelyben Elvin Jones, Donald Byrd és Roland Hanna is játszott. Később a The Dick Cavett Show zenekarának és a The Tonight Show Bandnek volt tagja Doc Severinsennel. 1972-ben New Yorkból Kaliforniába költözött a The Tonight Show-val. Ez idő alatt Shelly Manne-nal és Billy Higginsszel játszott.

Tabackin 1967-ben ismerkedett meg Toshiko Akiyoshival, amikor Clark Terry zenekarában játszott, és meghívták Don Friedmanhez is. Az 1960-as évek végén Akiyoshival kvartettet alapítottak. 1969-ben házasodtak össze. 1973-ban társalapítói voltak a Toshiko Akiyoshi – Lew Tabackin Big Bandnek Los Angelesben, amely később Toshiko Akiyoshi Jazz Orchestra lett. Tabackin 1973 és 2003 között a zenekar vezető szólistája volt.

Lemezválogatás[szerkesztés]

Zenekarvezető[szerkesztés]

Zenekar-tag[szerkesztés]

  • Donald Byrd: Electric Byrd (1970)
  • Donald Byrd: Kofi (1995, 1970))
  • George Gruntz: The MPS Years (1971–80)
  • Bennie Wallace: The Art of the Saxophone (1987)
  • Phil Woods/Lew Tabackin: Phil Woods/Lew Tabackin (1980)

Toshiko Akiyoshi/Lew Tabakin Big Band[szerkesztés]

  • Kogun (1974)
  • Long Yellow Road (1975)
  • Tales of a Courtesan (1975)
  • Road Time (1976)
  • Insights (1976)
  • March of the Tadpoles (1977)
  • Live at Newport '77 (1977)
  • Live at Newport II (1977)
  • Salted Gingko Nuts (1978)
  • Sumi-e (1979)
  • Farewell (1980)
  • From Toshiko with Love (1981)
  • European Memoirs (1982)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lew Tabackin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.