Levodopa
| Levodopa | |||
| IUPAC-név | |||
| (S)-2-amino-3-(3,4-dihidroxifenil)propánsav | |||
| Más nevek | L-DOPA, (-)DOPA | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| PubChem | 6047 | ||
| ChemSpider | 5824 | ||
| EINECS-szám | 200-445-2 | ||
| DrugBank | APRD00309 | ||
| KEGG | C00355 | ||
| ChEBI | 15765 | ||
| ATC kód | N04BA01 | ||
| InChIKey | WTDRDQBEARUVNC-LURJTMIESA-N | ||
| Beilstein | 2215169 | ||
| Gmelin | 365846 | ||
| UNII | 46627O600J | ||
| ChEMBL | CHEMBL1009 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C9H11NO4 | ||
| Moláris tömeg | 197,19 g/mol | ||
| Farmakokinetikai adatok | |||
| Biohasznosíthatóság | 30% | ||
| Metabolizmus | dopa-dekarboxiláz, COMT | ||
| Biológiai felezési idő |
0,75–1,5 óra | ||
| Kiválasztás | vese 70-80% | ||
| Terápiás előírások | |||
| Jogi státusz | csak receptre (HU) | ||
| Terhességi kategória | C (US) | ||
| B3 (AU) | |||
| Alkalmazás | orális | ||
A levodopa (L-DOPA) a dopamin-bioszintézis intermediere. A Parkinson-kór leghatékonyabb gyógyszere.[1]
Hatásmechanizmus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parkinson-kórban a basalis ganglionok dopamin szintje csökken, így az alapvető terápiás cél az agyi dopaminszint növelése. Mivel a dopamin túl poláros molekula, nem jut át a vér-agy gáton. Ezért prodrugját („előhatóanyag”), a levodopát használják a klinikumban, ami már bejut a központi idegrendszerbe, és ott dekarboxileződéssel képződik belőle dopamin. Mivel a levodopa dekarboxileződése a periférián is végbemegy, ezért a levodopát perifériás eloszlású dekarboxilázgátlókkal kombinálják. Így jóval több hatóanyag képes eljutni a hatás helyéhez, ami azt eredményezi, hogy akár 75%-kal is lehet csökkenteni a levodopa adagját. Ilyen dekarboxilázgátló például a carbidopa és a benserazid. Fontos megjegyezni azonban, hogy a betegség progresszióját a levodopa nem csökkenti.
Mellékhatások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A levodopának viszonylag sok mellékhatása van, hiszen a belőle képződő dopamin egy biológiailag aktív vegyület. A legtöbb mellékhatás csökkenthető dekarboxilázgátlóval való kombinálással. A legnagyobb probléma, hogy a levodopa terápiás hatásfoka idővel csökken, és a mellékhatások is egyre erősödnek. Ennek részint az az oka, hogy a betegség progresszív jellegű. A legfontosabb mellékhatások:
- gastrointestinális: étvágytalanság, hányinger, hányás
- cardovascularis: arrhytmia, hypotónia
- centrális mellékhatások: dyskinézia (akarattól független mozgások), szédülés, hallucináció, zavartság, aluszékonyság, hirtelen alvásroham
- egyéb mellékhatások: glaucoma, homályos látás, nyál, vizelet barnás elszíneződése
Legfontosabb mellékhatások az „end-of-dose” akinézia és az on-off jelenség, ami a terápiás hatás fluktuációjára vezethető vissza, például arra, hogy lecsökken a levodopa vérszintje.
Bioszintézis
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az L-Dopa a szervezetben L-tirozinból képződik. Az átalakulást a tirozin-hidroxiláz enzim katalizálja. Ezzel a lépéssel kezdődik a katekolaminok bioszintézise, vagyis a neurotranszmitter dopamin, noradrenalin, és a hormon adrenalin képződése.
Készítmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- CARBIDOPA-LEVODOPA-B
- DOPAFLEX
- Duellin
- DUODOPA GÉL
- MADOPAR
- SINEMET
- Sinemet CR
- Stalevo
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Gyires K., Fürst Zs.(szerk.): Farmakológia, Medicina, Budapest 2007