Languszta reggelire

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Languszta reggelire
(Aragosta a colazione)
1979-es francia–olasz film

Enrico (Enrico Montesano) és Monique (Janet Ågren) a film egyik jelenetében
Enrico (Enrico Montesano) és Monique (Janet Ågren) a film egyik jelenetében
RendezőGiorgio Capitani
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróLaura Toscano
Főszerepben
  • Enrico Montesano
  • Claude Brasseur
  • Janet Ågren
  • Claudine Auger
  • Silvia Dionisio
  • Adriana Innocenti
  • Franca Scagnetti
  • Cesare Gelli
  • Renato Mori
  • Roberto Della Casa
  • Renzo Ozzano
  • Luciano Bonanni
  • Geoffrey Copleston
ZenePiero Umiliani
OperatőrCarlo Carlini
VágóAntonio Siciliano
JelmeztervezőEzio Altieri
Gyártás
Ország Franciaország
Olaszország
Nyelvolasz
Játékidő89 perc
Forgalmazás
Bemutató
  • 1979
  • 1980. április 25. (Németország)[1]
Korhatár16 IV. kategória (NFT/1422/2014)
További információk
SablonWikidataSegítség

A Languszta reggelire (eredetileg olaszul Aragosta a colazione) Giorgio Capitani 1979-ben forgatott olasz–francia filmvígjátéka.

Cselekmény[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!
Monique (Janet Ågren) és Mario (Claude Brasseur)

Enrico Tucci olyan ember, aki az életben csak a kudarcokat gyűjti össze: mind a munkahelyén, ahol egy lépés választja el az újabb szaniteráru-eladástól, mind a magánéletben, ahol feleségül veszi Matildét, egy étterem pincérnőjét, aki kudarcnak tartja, hogy nem tud öngyilkosságot elkövetni sem gázzal, mert üres a palack, sem úgy, hogy egy szakadékba leveti magát, mert egy matracot szállító teherautóra esik. Teljesen más az élete Mario Spinosinak, az egykori labdarúgónak, akit ma gazdag felesége, Carla tart el, és csak az a közös bennük, hogy egykori iskolatársak voltak.

Enrico, hogy elkerülje az újabb elbocsátást, Mario segítségét kéri, miután meglátta a fényképét egy újságban, aki azonban felesége távozását kihasználva megbeszélt egy estét a fiatal hostesszel, Monique-kal, aki először kidobja Enricót. de amikor a felesége váratlanul visszatér, ő Monique férjének adja ki magát, és megígéri, hogy számos szaniterárut vásárol tőle.

A sorozatos félreértések miatt Enrico meghívást kap egy Carla által szervezett vacsorára, hogy meggyőzzön egy fontos német vállalkozót, írjon alá szerződést vele, akinek az étkeztetéséről az az étterem gondoskodik, ahol Matilde dolgozik. A vacsora félreértések és tragikomikus helyzetek közepette zajlik, ami azt a látszatot kelti, hogy Enrico egy milliárdos (olasz lírában) üzlet küszöbén áll a német vállalkozóval, aki úgy véli, hogy az Enrico által árusított „fekete tulipán” egy nagyon ritka virágfajta, és nem egy egészségügyi termék. Amint kiderül az igazság, Enrico elveszíti állását és egyben feleségét is, de Carla szeretője lesz, aki végül rájön Mario árulására Monique-kal.

Enrico és Carla együttélése után mindketten rájönnek, hogy házastársukat szeretik, anélkül azonban, hogy lenne bátorságuk szakítani. Végül Carla lesz az, aki kezdeményez, és megkéri Matildét, hogy vegye vissza a férjét. A film utolsó mulatságos félreértése arról értesíti Carlát, Mariót és Matildét, hogy Enrico ismét öngyilkosságot kísérel meg, a valóságban pedig csak bujkál Carla elől, mert fél, hogy szembe kell néznie vele. Hogy meggyőzzék Enricót, ne vesse le magát, Mario és Carla különféle ajándékokat ígérnek neki. Enrico a végén mégis leugrik, de ismét megmenekül a szokásos matracokat szállító teherautóra zuhanásával.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

Karakter Színész Magyar hang
Enrico Tucci Enrico Montesano Kern András
Mario Spinosi Claude Brasseur Tahi - Tóth László
Monique Janet Agren Kovács Nóra
Carla Spinosi Claudine Auger Drahota Andrea
Matilde Tucci Silvia Dionisio Pálos Zsuzsa
Domitilla Tucci Balázsy Panna

Érdekesség[szerkesztés]

A film cselekménye hasonlóságokat mutat az 1980-ban Giorgio Capitani által forgatott, Utálom a szőkéket című filmmel. A főszereplő abban a filmben szintén Enrico Montesano, míg a társszereplőt, aki ebben a filmben Claude Brasseur, a szóban forgó filmben Jean Rochefort alakítja. Ugyancsak vannak hasonlóságok az Amikor a pár kitör című filmhez, amelyet Steno 1981-ben forgatott, szintén Enrico Montesano és Claude Brasseur főszereplésével.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aragosta a colazione című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]