Ladányi Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ladányi Ilona
(Vajda M. Pál felvétele)
(Vajda M. Pál felvétele)
SzületettLichtmann Ilona
1901. szeptember 3.[1]
Miskolc[2][3]
Elhunyt1952. december 21. (51 évesen)[2][4][5]
Budapest[2][3][5]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLederer Péter Ervin
(h. 1936–1945)
Babos (Schwartz) Izsó[6]
(h. 1948-1952)
SzüleiLichtmann Lipót
Löwinger Róza
Foglalkozása
  • operaénekes
  • gépírónő
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Halál okaemlőrák
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (1C parcella, 6. sor, 14. sír)
Zenei pályafutása
Műfajokopera
operett
Aktív évek1932–1949
Hangkoloratúrszoprán
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladányi Ilona témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ladányi Ilona, Lichtmann Ilona,[7] Ladányi Ilonka (férjezett nevén Babos Izsóné) (Miskolc, 1901. szeptember 3.[8]Budapest, 1952. december 21.[9]) opera-énekesnő (koloratúrszoprán).

Élete[szerkesztés]

Lichtmann Lipót férfiszabómester és Löwinger Róza lánya. Már kisgyermekként szép hangjával koldult szülővárosában. Felnőve a Miskolci Izraelita Nőegylet támogatásával tanulhatott énekelni, miközben gépírónőként dolgozott. Az őt foglalkoztató biztosítóintézet vezetőségével Budapestre helyeztette magát, hogy a Zeneakadémián képezhesse magát tovább. Itt a III. évfolyamra vették fel. Az akadémiát Szabados Béla és Vadnai Frida növendékeként végezte el, munka mellett.

Az 1932–33-as évadban lett az Operaház ösztöndíjasa. 1932. október 25-én debütált a Figaro lakodalma első leányaként. Olaszországban továbbképezte magát, majd 1933 őszétől rendes tagként tért vissza az Operába. Nagy feltűnést keltett, mikor beugrott a megbetegedett Szabó Lujza helyére. 1939-ben a második zsidótörvény miatt elbocsátották az intézménytől, utolsó fellépése június 7-én volt, ugyancsak a Figaróban, de már Barbarinaként. Ez után csak a Goldmark Színházban szerepelhetett. 1944 decemberében három nővérével együtt elhurcolták egy Pozsonyi úti védett házból és a Józsefvárosi pályaudvarról a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták. 1945 nyarán tért vissza Magyarországra.[10]

A felszabadulás után visszatérhetett az Operaházba. 1946. március 2-án régi szerepét, Asztarótot énekelte a Sába királynőjében. Budapesti utolsó fellépte 1947. március 22-én volt Oscarként (Álarcosbál). 1948 novemberében a Miskolci Nemzeti Színházban a Lammermoori Lucia címszerepét énekelte több korábban üldözött művésszel együtt (Farkas Sándor, Fehér Pál).[11] 1949-ben szűnt meg tagsága a Budapesti Operában.

Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.[12]

Lírai koloratúrszoprán és szubrett szerepkörben működött. Operettekben is fellépett.

Magánélete[szerkesztés]

Első férje Lederer Péter Ervin földbirtokos volt, akivel 1936. július 7-én Budapesten kötött házasságot.[13] 1945-ben elváltak. Második férje Babos (Schwartz) Izsó volt, akivel 1948-tól haláláig élt együtt.

Szerepei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]