Létai Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Létai Sándor
Született 1885. október 19.
Élesd
Elhunyt 1942. április 27. (56 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építészmérnök

Létai Sándor (Élesd, 1885. október 19.Budapest, 1942. április 27.) építészmérnök. Egyike volt a három Létai fivérnek, akik nagy szerepet játszottak a magyar aviatika történetében.

A másik két testvér: Létai András (arany, gyémánt és vas diplomás építészmérnök, Felső Építőipari iskola tanára, a magyar építőipar kiváló dolgozója) és Létai Lajos (építészmérnök). A három fivér elkészítette az első teljesen magyar gyártmányú, működőképes repülőgépet, mellyel 1914. július 28-án (a napon melyen az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának) repülő időtartam versenyen kétszeres első díjban részesült. Ezen a versenyen osztrák és magyar gyártású gépek mérték össze technikai erejüket.

A három fivér úgy került kapcsolatba a repüléssel, hogy Sándor és András ott voltak abban a tömegben, amelyik a budapesti Keleti pályaudvar melletti lovasegylet terén csodálhatta meg, az országban elsőként Blériot repülőgépét és ezzel a repülés fennköltségét. A Blériot féle repülőbemutató sikerének hatására, a főváros megrendezett egy nemzetközi repülőbemutatót, a Kőbányai Katonai Gyakorlótéren. Az érkező gépek befogadására hangárok épültek, melyek a bemutató után üresen maradtak. Ezeket később odaadták használatba a hazai repülés rajongóinak, hogy repülőgépeket építhessenek. A három Létai testvér is kapott egy hangárt, ahol mindjárt neki is láttak az építésnek.

Először háromszögtestű géppel próbálkoztak, de ez nem vált be, így maradtak a négyszögtestű mellett. A gépek nagy nehézségek között, de sikeresen elkészültek, a motor beszerzése viszont mindenkinek rendkívül nagy gondot okozott. A szerencse folytán, kapcsolat létezett a Létai és a Dedics testvérek között, kiknek motor javító és építő cége volt. Először egy kéthengeres motort kaptak, de ez gyöngének bizonyult, majd elkészült a géphez egy forgóhengeres úgynevezett Gnome féle motor, amely a légcsavart lánccal hajtotta. Ez is gyengének bizonyult, mert a légycsavar forgása erejének nagy részét elvesztette, a légellenállás folytán. Végül Dedics Kálmán szerkesztett egy héthengeres csillagmotort, mely bevált. A repülőgép szerkezete, műszaki szerkesztés nélkül, pusztán a Blériot féle gép, valamint az 1910-es Budapesti Nemzetközi Verseny gépeinek alapos tanulmányozása után készült.

Gépeik[szerkesztés]

  • Első gépük a Létai I. felsőszárnyas monoplán, 24 lóerős (LE) Adorján-Dedics Kálmán motorral felszerelve. Törzse felül hegyes, háromszög keresztmetszetű acélcső-szerkezet.
  • Második gépük a Létai II. hasonló az elsőhöz, de 60 lóerős Dedics-csillagmotorra ellátott.
  • Harmadik gépük a Létai III. másfélszárnyas sextiplán, kétüléses megfigyelő gép 60 lóerős Dedics-csillagmotorral készült. Repülőgépeinek Minár Gyula pilóta volt a berepülője, aki aztán ezzel a géppel tette le a pilótavizsgát.

Ebben az időben Pivny Aladár az Auto Club titkára, már vizsgához kötötte a pilóta engedélyt. A repülőgép 1912-ben indult első versenyén, Rákosmezőn, a Szent István napi versenyen. Ezek után következett a nevezetes verseny, melyet Pivny Aladár rendezett meg Pöstyénben, osztrák és magyar repülők részvételével 1914-ben. A versenyen megjelent az osztrák Daimler motorgyár kétfedelű "Taube" nevű gépe, Wittmann Viktor nevű pilótával.

Vasárnap délelőttre volt meghirdetve a verseny, de a zuhogó eső miatt nem tudták elkezdeni csak délután. Ekkor csak a Taube osztrák gép és a Létai testvérek gépe indult el, ugyanis a többi gép többszöri próbálkozás után sem indult, vagy nem tudott felszállni. A verseny így csak két gép között zajlott. Megindult az izgalmas várakozás. Egy óra múltán leszállt a Taube és Wittman pilóta első kérdése az volt, hol a Létaiék gépe. De a földön még nem lehetett tudni a másik gépről. Majd 1 óra 20 perc elteltével megjelent a magyar gép és sikeresen leszállt, majd Minár első szava az volt, miért nem nagyobbra lett készítve a benzintartály, mert akkor repült volna még tovább. Tehát Létaiék gépe a Dedics féle 7 hengeres motorral, 1 óra 20 perces repüléssel megnyerte a versenyt és ezen felül díjat nyert azért is, mert a gép az utolsó szögig magyar gyártmányú volt.

A háború sajnos mindent tönkre tett és utána véget is értek az ígéretes próbálkozások. A fivérek két ország területére kerültek. Sándor és András Budapesten maradt, míg Lajos visszaköltözött Élesdre, 1920 után Romániába. A kétszeres díjnyertes gépet a háború alatt, a Dedics testvérek leszerelték és elszállították. Nem tudni mi lett a sorsa. Viszont a pöstyéni repülőverseny kétszeres díjat nyert repülőgép modelljéről készült fénykép, a Létai fivérek repülőgépe címszó alatt, ki van állítva a Budapesti Közlekedési Múzeum, a repüléstörténetet bemutató épületében.

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk Létai András 1974-ben 90 éves korában írt visszaemlékezései alapján készült. Az eredeti visszaemlékezés a budapesti Közlekedési Múzeum irattárában teljes terjedelmében megtalálható.
  • (1971) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1971. XXIV. évfolyam 4. szám.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Létai Sándor. afelhokkatonai.hu. (Hozzáférés: 2013. január 20.)