Kálmán Oszkár
| Kálmán Oszkár | |
 | |
| Vajda M. Pál felvétele | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1887. június 19. Kisszentpéter |
| Elhunyt | 1971. november 17. (84 évesen) Budapest |
| Sírhely | Kozma utcai izraelita temető |
| Házastársa | Grünvald Olga |
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, dal, oratórium |
| Aktív évek | 1913 – 1954 |
| Hangszer | ének |
| Hang | basszus |
| Tevékenység | operaénekes |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán Oszkár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kálmán Oszkár (Kisszentpéter, 1887. június 19. – Budapest, 1971. november 17.) operaénekes (basszus) volt. Neve a magyar operatörténetben ma már elsősorban mint Bartók első Kékszakállúja él.
Élete
[szerkesztés]
Zsidó családba született. Felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, tisztviselőként dolgozott Lugoson, közben magánúton tanult zenét és a helyi műkedvelő kórusban énekelt. Hangját később Münchenben képezte. Előéneklés után, 1913-ban szerződtette az Operaház.
Hamlet atyjának szellemeként (Thomas: Hamlet) debütált. Első jelentős szerepe 1914. május 14-én Sarastro volt (Mozart: A varázsfuvola).
1918. május 24-én volt a nevezetes Bartók-ősbemutató, ami a szerzőnek is teljes megelégedésére szolgált, a közönség viszont értetlenül fogadta az új művet. Haselbeck Olgával a társulat fiatal tagjai közé számitottak, a már befutott énekesek húzódoztak a modern műtől, így esett rájuk a választás.
1927-ben Otto Klemperer a berlini de:Krolloperhez szerződtette. Itt is vett részt ősbemutatókban, pl. Paul Hindemith Napi hírek c. operájáéban (1929. június 8.)
1929 őszén visszaszerződtette a budapesti Opera, ahol 1940-ig, a második zsidótörvényig maradhatott. Ez után csak az OMIKE előadásain léphetett fel.
1945-től 1954-es nyugdíjazásáig újra az Operaház énekese lett.
Évtizedeken keresztül szinte hetente lépett fel oratóriumkoncerteken is. Dalénekesként is sokat szerepelt. Ő mutatta be Kodály Zoltán Megkésett melódiák c. dalciklusát 1918. május 7-én (a zongoránál Bartókkal).
Opera- és oratóriuménekesként vendégszerepelt számtalan német nagyvárosban és Prágában. A Kozma utcai izraelita temető művészparcellájában nyugszik.
Szerepei
[szerkesztés]- Bartók: A kékszakállú herceg vára – A Kékszakállú
- Beethoven: Fidelio – Rocco
- Benjamin Britten: Peter Grimes – Swallow
- Dohnányi Ernő: A vajda tornya – Nemere
- Donizetti: Don Pasquale – címszerep
- Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – A mufti
- Gluck: Iphigenia Aulisban – Kalchas
- Goldmark: Sába királynője – A főpap
- Gounod: Faust – Mefisztó
- Paul Hindemith: Badeni tandráma a beleegyezésről – Karvezető
- Mozart: Szöktetés a szerájból – Ozmin
- Mozart: Così fan tutte – Guglielmo
- Mozart: Don Juan – Leporello
- Mozart: A varázsfuvola – Sarastro
- Muszorgszkij: Borisz Godunov – Pimen
- Muszorgszkij: Hovanscsina – Doszifej
- Offenbach: Hoffmann meséi – Crespel tanácsos
- Puccini: Bohémélet – Colline
- Puccini: Turandot – Timur
- Rossini: A sevillai borbély – Don Basilio
- Richard Strauss: A rózsalovag – Ochs báró
- Stravinsky: Œdipus rex - Kreon
- Thomas: Hamlet – A szellem
- Verdi: A trubadur – Ferrando
- Verdi: Rigoletto – Monterone
- Verdi: Álarcosbál – Sam; Tom
- Verdi: Aida - Ramfisz; A király
- Verdi: Don Carlos – Fülöp király; A főinkvizitor
- Wagner: Tannhäuser – Hermann őrgróf
- Wagner: Lohengrin – Madarász Henrik
- Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Veit Pogner
- Wagner: Trisztán és Izolda – Marke király
- Wagner: A Rajna kincse – Fasolt
- Wagner: Istenek alkonya – Hagen
- Wagner: Parsifal – Gurnemanz
- Weber: A bűvös vadász – Kaspar
Díjai
[szerkesztés]- 1946 – Az Operaház örökös tagja
- 1954 – Szocialista munkáért érdemérem
Irodalom
[szerkesztés]- Ádám Tünde: Kálmán Oszkár emlékére = Opera-Világ 2011. szeptember 19.
- Füzes Róbert: Színház az árnyékban. H. n., 1990. Ko-Libri K. ISBN 9638115106
- Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. ISBN 9633305187
- Kertész Iván: Az Operaház örökös tagjai: Kálmán Oszkár = Operaélet 6. évf. (1997) 3. sz. 18–20. l.
- Adatlapja az OMIKE oldalán Archiválva 2019. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
