Haselbeck Olga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haselbeck Olga
Az 1910-es években Székely Aladár felvételén
Az 1910-es években Székely Aladár felvételén
Életrajzi adatok
Születési név Haselbeck Olga Mária
Született 1884. február 19.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1961. október 16. (77 évesen)[1]
Budapest[2]
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa dr. László Géza
Iskolái Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (1905–1908)
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 19081932
Hangszer ének
Hang mezzoszoprán, szoprán
Tevékenység opera-énekesnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Haselbeck Olga témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A kékszakállú herceg vára bemutatója után. Haselbeck Olga, Kálmán Oszkár (Kékszakállú), Zádor Dezső és Bartók Béla

L. Haselbeck Olga Mária (férjezett nevén dr. László Gézáné) (Budapest, 1884.[3] február 19. – Budapest, 1961. október 16.) opera-énekesnő (mezzoszoprán, szoprán) volt. Ma emléke mint Bartók Kékszakállújának első Juditja él, de életében Wagner-énekesként ünnepelték.

Élete[szerkesztés]

Bajor bevándorlók leszármazottja, Haselbeck Károly és Ostián Mária leányaként született. A Budai Zeneakadémián, majd az „országoson” tanult.

Az 1908–09-es évadban az Operaház ösztöndíjasa volt, a következő évadtól tag. Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület) szerepében debütált. Nemsokára hangja további képzésére Milánóba utazott, majd egy bayreuthi út következett. Itt a „Wagner-stílust” tanulmányozta Richter János és Siegfried Wagner irányításával. Ennek nagy hasznát látta a budapesti közönség, mert Haselbeck a társulat vezető Wagner-énekesnőjévé vált. Erre predesztinálta hatalmas, igazi „hochdramatischer szoprán” hangja, ami kiváló színészi képességekkel, temperamentummal párosult.

1914. július 7-én Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála két évvel fiatalabb dr. László Gézával, aki ügyvédből neves énektanárrá vált a két világháború közötti időszakban.[4]

1919. május 24-én volt a magyar operatörténet nevezetes napja, mikor Egisto Tango irányításával, a két pályája elején járónak számító énekes, Haselbeck és Kálmán Oszkár bemutatta Bartók egyetlen operáját. A társulat már befutott tagjai húzódoztak az új zenétől, így esett a választás a rájuk. Bartók elégedett volt a teljesítményükkel, a közönség értetlenkedett.

1932-ig maradt a színpadon Haselbeck. Addig rendszeresen vendégszerepelt Berlinben. 1948-ban örökös taggá választotta rég visszavonult művészét az Operaház.

Szerepei[szerkesztés]

  • Bartók: A kékszakállú herceg vára – Judit
  • Beethoven: Fidelio – Leonora
  • Goldmark: Sába királynője – címszerep
  • Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza
  • Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila
  • Richard Strauss: Elektra – Felügyelőnő
  • Verdi: Aida – Amneris
  • Wagner: Lohengrin – Ortrud
  • Wagner: Trisztán és Izolda – Izolda
  • Wagner: A Nibelung gyűrűje – Brünnhilda
  • Wagner: Parsifal – Kundry

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06030.htm, Haselbeck Olga, 2017. október 9.
  2. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 2.)
  3. Egyes forrásokban tévesen 1888. vagy 1889.
  4. Bp. VII. ker. polgári házassági akv. 994/1914. folyószám.

Források[szerkesztés]

  • [1] A Magyar színházművészeti lexikonban
  • [2] Életrajza az operissimo.comon
  • [3] A Bajor zenei lexikon online változatában
  • [4] Ádám Tünde: Kálmán Oszkár emlékére = Opera-Világ
  • [5] Cikk a Színházi Élet 1919. október 9-i számában
  • [6] Bálint Aladár: Haselbeck Olga – Ortrud = Nyugat 1910. 10. sz.
  • opera Operaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap