Kuzmik Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kuzmik Pál
Született1864. június 22.[1][2]
Eperjes[2]
Elhunyt1925. december 19. (61 évesen)[1][2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1889, orvostudomány)
SablonWikidataSegítség

Eperjesi Kuzmik Pál Lajos (Eperjes, 1864. június 22.Budapest, 1925. december 19.) a magyar királyi Pázmány Péter egyetem orvoskara, nyilvános rendes tanára, a II. számú sebészeti klinika igazgatója.[3][4]

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait az eperjesi ág. evangélikus kollégiumban végezte el. 1887-ig a budapesti egyetemen az orvosi tudományokat hallgatta. 1889-től a budapesti sebészeti klinikán dolgozott. 1889–1905 között a sebészeti klinika megbízott tanára volt. 1890–1891 között a budapesti egyetem orvoskari testülete által adományozott Kovács S. Endre-féle ösztöndíjjal külföldi tanulmányúton tartózkodott. 1891–1897 között tanársegéd, 1897-ben adjunktus, 1898-ban a sebészeti műtéttan magántanára lett. 1905-ben címzetes rendkívüli tanár lett. 1908–1914 között a Szent János Kórházban főorvos volt. 1909-ben nyilvános rendkívüli tanár lett. 1914–1925 között a sebészet nyilvános rendes tanára volt a budapesti egyetemen.

A visszerek, a rák; a sérülések műtéttanát fejlesztette. E tárgykörökkel foglalkozó munkái a Magyar Orvosi Archivumban, az Orvosi Hetilapban jelentek meg.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Dr. Kuzmik Sámuel (1823–1869)[5] és Kosch Kamilla (1834–1899)[6] voltak.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.[3]

Művei[szerkesztés]

  • A bélvarratok bírálata (1897)
  • A traumatikus törések és ficamodások alapvonalai és atlasza (részben fordítás, 1898)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]