Kun Róbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kun Róbert
Született 1842. február 24.
Rahó
Elhunyt 1897. április 12. (55 évesen)
Déva
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész

Kun Róbert (Aknarahó (Máramaros megye), 1842. február 24.Déva, 1897. április 12.) főreáliskolai tanár, római katolikus pap, történetíró.

Élete[szerkesztés]

Aknarahón született, ahol atyja kincstári főerdész volt; itt és Felsővisón élte gyermekéveit; középiskolai tanulmányait Máramarosszigeten a piaristák alatt kezdte meg és a szatmári főgimnáziumban 1859-ben végezte. 1859-1861-ben mint papnövendék a budapesti egyetem hittani és bölcseleti karának rendes hallgatója volt; 1862-ben a szatmári papnevelőben végezte tanulmányait, majd a püspöki iroda iktatójaként kezdte meg működését. 1862. április 12-én nevezte ki az akkori helytartótanács a szatmári gimnázium helyettes tanárává. 1866. június 1-jén a csehországi csatatérre ment tábori lelkésznek és végig szolgálta a hadjáratot a königgrätzi csatáig. Majd a sebesültekkel Budapestre tért vissza és az Üllői úti kaszárnya járványkórházában alkalmazták. 1866-67-ben a munkácsi algimnáziumnak hitoktatója, 1867. októbertől helyettes tanára lett. 1870. szeptemberben az akkor felállított temesvári főreáliskolához, decemberben a szatmári királyi katolikus főgimnáziumhoz nevezték ki helyettes tanárnak. 1873. november 20-án, a tanári vizsga letétele után, nyert rendes tanári alkalmazást a történelmi és földrajzi szakra. 1876-ban az egyházi rendből kilépett és a lőcsei, 1878. július 31-én a dévai állami főreáliskolához neveztetett ki. 1888. április 12-én a tanári kar Kun 25 éves tanári jubileumát ünnepelte. Az ő közreműködésével sikerült a dévai reáliskolai kirándulásokat meghonosítani; az 1897-iki országos tornaversenyre is ő vezette a dévai tanuló ifjakat. A Hunyad megyei történelmi és régészeti társulatnak 1880. május 13-án történt megalakulásától fogva titkára volt.

Írásai[szerkesztés]

Cikkei a szatmári királyi gimnázium Értesítőjében (1872. Francziaország politikai s társadalmi viszonyainak 1350-1453-ig ismertetése a Valois-ház alatt Angolországgal folytatott százados harcz idejében); a dévai főreáliskola Értesítőjében (1879. Beszéd ő felségeik ezüst menyegzője alkalmából); a Magyar Polgárban (1880. 70-72. sz. Bursn és Petőfi, irodalomtörténeti tanulmány és párhuzam, tekintettel a német lantos költészetre, 1884. 255. sz. A Hora-lázadás és annak okai, 1885. 15. és köv. sz. Adalékok a Hora-lázadáshoz, 43. szám, Pogány Ádám emlékezete, 1886. 283. sz. A jobbágyak elnyomatása okozta-e a Hora-lázadást-); a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat Évkönyveiben (I. 1882-től A társulat működésének vázlata, III., IV. 1886., 1888. Adalék a Hora-lázadás történetéhez, VII. 1893. Báró Orbán Balázs emlékezete, Kyss Dániel és Getse Benjamin családi pere a mult század végén, Zarándmegye követi utasítása 1841-ben VIII. 1897. Alkalmi s ünnepi beszédei, Néplázadás 1817-ben Felső-Nádasdon.)

Szerkesztette a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat Évkönyveit Déván 1882-89. és 1897-re (I-VI., VIII. kötetét, ez utóbbit Téglás Gáborral; szerkesztette még a Hunyad cz. helyi lapot 1867. jan. 1-től 1897. ápr. 10-ig.

Kéziratban[szerkesztés]

Hunyad vármegye monographiája számára, a megyének a mohácsi vésztől napjainkig terjedő története s a nagy-szebeni katonai levéltárnak, eddig sehol sem közölt, adatai alapján a Hora-lázadás hunyadvármegyei részét érdeklő tüzetesebb történeti tanulmánya.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Tempfli Imre-Sipos Ferenc: A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai. Szatmárnémeti, Szent-Györgyi Albert Társaság-EMKE Szatmár Megyei Szervezete, 2000.