Króm-trioxid
Króm-trioxid | |||
IUPAC-név | Króm(VI)-oxid | ||
Más nevek | Króm-trioxid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 1333-82-0 | ||
RTECS szám | GB6650000 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | CrO3 | ||
Moláris tömeg | 99,99 g/mol | ||
Megjelenés | Sötétvörös színű, szilárd | ||
Sűrűség | 2,7 g/cm³, 20 °C[1] | ||
Olvadáspont | 196 °C[1] | ||
Forráspont | 250 °C fölött bomlik[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | 1654 g/l (20 °C)[1] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Oxidáló (O), Nagyon mérgező (T+), Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
NFPA 704 | |||
R mondatok | R45, R46, R9, R24/25, R26, R35, R42/43, R48/23, R62, R50/53[1] | ||
S mondatok | S53, S45, S60, S61[1] | ||
LD50 | 80 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A króm-trioxid vagy króm(VI)-oxid egy szervetlen vegyület, a króm oxidja. A képlete CrO3. Sötétvörös színű, kristályos vegyület. vízben jól oldódik, oldásakor krómsavvá alakul. Higroszkópos, levegőn szétfolyik. Kristályai rombos szerkezetűek. Erős oxidálószer. Erős méreg.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Ha vízben oldják, krómsavvá alakul. A krómsav anhidridje.
Tömény oldatban vizet veszít. Ekkor dikrómsav vagy más néven pirokrómsav keletkezik.
A krómsav és a dikrómsav szabad állapotban nem ismeretesek, sóik (a kromátok és a dikromátok) viszont állandók.
A króm trioxid hevítés hatására elbomlik, króm(III)-oxid keletkezik és oxigén fejlődik. Erős oxidálószer. Robbanásszerű hevességgel reagál az etanollal és az éterrel. Melegítés hatására oxigént fejleszt a kénsavból, klórt a sósavból.
Élettani hatása
[szerkesztés]A króm-trioxid erős méreg. Már 0,6 grammja halálos lehet. Főként a vesét támadja meg, de más szervekre is káros. Karcinogén és mutagén hatású.[1]
Előállítása
[szerkesztés]A kálium-dikromát forró, tömény oldatából állítják elő kénsavval.
Felhasználása
[szerkesztés]Főként oxidálószerként, illetve a galvanotechnikában krómozásra használják.
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia