Kruza Richárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kruza Richárd
SzületettRyszard Ludomir Kruza
1939. június 17.[1]
Chojnice[1]
Elhunyt2020. március 19. (80 évesen)[1][2]
Vecsés
Állampolgárságalengyel
HázastársaKovács Katalin
Foglalkozása
Zenei pályafutása
Műfajokdzsessz
KiadókHungaroton
Pronit
Hangszer

SablonWikidataSegítség

Kruza Richárd, Ryszard Ludomir Kruza (Chojnice, 1939. június 17.Vecsés, 2020. március 19.) lengyel származású dzsesszzenész, zeneszerző. 1967-től főleg Magyarországon élt. Főként az 1970-es, ’80-as években volt aktív. A legjobb európai vibrafonművészek közé sorolták.

Életpályája[szerkesztés]

Édesanyja zongoraművész volt. Zongorázni hatéves korában kezdett. Mestere Maria Stęczniewska volt. 14 éves korától nyilvánosan is fellépett saját zenekarral, 1957-től pedig a gdanski Żak egyetemista központi klubban. Több avantgárd műhöz, kabarékhoz, színházi darabokhoz írt zenét.

1957-től vibrafonozott.

1967-ben költözött Magyarországra. Vendégművészként játszott az Interbrassban és a Deseő Együttesben. 1972-ben egy időre Kanadába költözött, ahol zeneszerzéssel és zenerendezéssel foglalkozott. Éveken át tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanszakán (1970 és 1972 között), illetve a Bartók Béla Konzervatóriumban. 1975-1976 folyamán a torontói Christopher Talent Agency közvetítésével Kanadában dolgozott hangszerelőként. 1978 és 1980 között a Lengyel Televízió zenei rendezője volt Varsóban.

Zenészként Számos európai országon túl az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is fellépett.

Művei[szerkesztés]

  • Könyve: Kruza Richárd–Banay Gábor: A szintetizátor a zenei gyakorlatban. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. ISBN 9633305527
  • Fő zeneművei közé tartozik a Rövid pogány mise szimfonikus zenekarra és jazz négyesre, A király meghal című mű (E. Ionesco darabjának pantomim feldolgozásához), a Bluesology trilógia (az EBU Big-Band számára).

A polyvibe[szerkesztés]

Kruza évtizedeken át fejlesztette találmányát, polyvibe nevű új típusú vibrafont. A multifunkcionális elektroakusztikai hangszert a budapesti Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára ünnepélyes megnyitásán mutatták be.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1964-ben kvartettjével 1964-ben a wrocławi Jazz nad Odrą Fesztiválon két első díjat nyert,
  • 1969-ben a Gonda-Kruza Quartettel második helyezést ért el a székesfehérvári Interjazz Fesztiválon.

Diszkográfiája (válogatás)[szerkesztés]

Lemezei a Hungarotonnál és a lengyel Pronitnál jelentek meg.

  • 1984 közreműködő Berki Tamás első albumán, az Igazi paradicsomon
  • 1985 vagy 1986 Keyboards (Gonda-Kruza-Pleszkán trió)
  • 1988 Oui (önálló szerzői lemez, Hungaroton-Krém kiadó)
  • 1993 közreműködő Deseő Csaba The Swinging Violin című lemezén

jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]