Krizsánné Csíkos Antónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krizsánné Csíkos Antónia
Született 1887. július 5.
Debrecen
Elhunyt 1987. július 3. (99 évesen)
Nagybánya
Állampolgársága magyar
Házastársa Krizsán János
Foglalkozása festőművész

Krizsánné Csíkós Antónia (Debrecen, 1887. július 5.Nagybánya, 1987. július 3.) magyar festő. 1909-től tanult és alkotott a nagybányai művésztelepen, férjével Krizsán Jánossal halálukig kitartottak a festőtelepen.

Életpályája[szerkesztés]

Deák-Ébner Lajos női festőiskolájában tanult 1904/1905–1908/1909 között a Képzőművészeti Főiskolán. Ugyanitt később (1913/1914) Réti István festőosztályában tanult. Először 1909 nyarán látogatott a nagybányai művésztelepere, majd 1911-1915. között minden nyáron visszatért, munkáit Réti István korrigálta. Majd az iskolán kívül önállóan dolgozott, állandó nagybányai lakos lett.

Folyamatosan bekapcsolódott a kolónia életébe művészetszervező munkájával, 1922-ben felvételt nyert a Nagybányai Festők Társaságába. Az 1920-as években Bécsben, Párizsban járt tanulmányúton Krizsán Jánossal. 1927-ben feleségül ment Krizsán Jánoshoz. Veresvízen, a Zazar jobb partján, az egykori bányásznegyedben építettek maguknak műtermet közel Börtsök Samu családjának házához. A Morgó, a Kőalja, a Virághegy és a Kereszthegy bőven termett szelídgesztenyét, a hatalmas gesztenyefák virágzása, őszi szürete, leveleinek aranysárgába borulása gyakori témája volt a nagybányai festőknek, Krizsán János és Csikós Antónia egész sorozatokat festettek erről az egzotikus természeti jelenségről.

A nagybányai plein air és a gazdag kolorit jellemezte az ő festészetét, főleg figurális festéssel foglalkozott, de a természet utáni tájképfestésbe is beletanult. Az 1910-es évek első felében kezdett kiállítani a Műcsarnokban, 1914-ben nagy sikere volt nővéréről készített finom, kifejezésteljes arcképmásával mind a művészek, mind a közönség körében. Ő is azok közé a nagybányai művészek közé tartozott, akinek képeit örömmel rakták ki a nagybányai cukrászdák falaira, mintegy növelve a művésznő ismertségét, számos kiállításon részt vett a nagybányai festőtársakkal.

A második világháború után bekapcsolódott a romániai művészeti életbe, tagja lett a Romániai Képzőművész Szövetségnek, rendszeresen kiállított csoportos tárlatokon. 1972-ben romániai állami kitüntetést kapott. Műveit a debreceni Déri Múzeum és a nagybányai múzeum őrzi. Állandó lakhelyén, Nagybányán érte a halál, férje , Krizsán János mellé temették a nagybányai volt református temetőbe.

Műveiből[szerkesztés]

  • Nővérének arcképe (1910-es évek eleje)
  • Korrektúra[1] (1945 előtt, Mgt)
  • Rózsák (csendélet, olaj, karton, 39 x 44 cm)
  • Csendélet mozsárral (olaj, vászon, 44 x 54 cm)
  • Kertész domboldalon (alakos tájkép, olaj, vászon, 60 x 70 cm)
  • Virágzó almafa (tájkép, olaj, vászon, 50 x 60,5 cm)
  • Nagybányai domboldal bárányokkal (alakos tájkép, olaj, vászon, 65 x 94,5 cm)
  • Nagybánya látképe virágos teraszomról (tájkép, olaj, vászon, 70 x 80 cm)
  • Piknik a Virághegyen (alakos tájkép, olaj, vászon, 100 x 80 cm)
  • Virágzó kaktusz (cserepes virág ábrázolása, olaj, vászon, 70 x 60 cm)

Társasági tagság[szerkesztés]

Kitüntetés[szerkesztés]

  • Kultúráért érdemrend (romániai állami kitüntetés, 1972)

Források[szerkesztés]

  1. Figurális kép a nagybányai festőiskoláról.
  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. Csíkos Antónia (Krizsán Jánosné) lásd 132. p. ISBN 963-7826-35-1
  • Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya száz éve. Miskolc-Nagybánya, 1996. Csíkos Antónia lásd 56, 62, 64, 68, 84, 85, 95, 99, 100, 103, 155, 174, 176, 186 p.

Külső hivatkozások[szerkesztés]