Krisztus Egyházai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krisztus Egyházai
(Churches of Christ)
Vallás kereszténység
Felekezet Kembelizmus[1][2]
Eredet Presbiterianizmus
Tagság Világszerte körülbelül 3,000,000 fő, Magyarországon 40 fő[3]
Alapítva 1832
Alapító Barton W. Stone, Thomas Campbell

A Krisztus Egyházai weboldala

Krisztus Egyházai olyan önálló, egymástól független, keresztény gyülekezetek, melyek a közös hitelveken és vallásgyakorlaton keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Története a XVIII. századi Amerikában zajló Második Nagy Ébredésig (1790-1870) nyúlik vissza, melyet leginkább ebből a mozgalomból létrejött gyülekezetek képviselői hívnak Restaurációs mozgalomnak. Ennek célja a hagyománykövetéssel, illetve a reformációval/egyházi reformokkal szemben a bibliai kereszténység és az első századi egyházi gyakorlatok teljes visszaállítása volt. Barton W. Stone és Alexander Campbell vissza akart térni az újszövetségi egyház egyszerűségéhez, elhagyva a felekezeti megosztottságokat, hangsúlyozva a gyülekezetek függetlenségét. E mozgalomból létrejött gyülekezetek Krisztus Egyházainak nevezték magukat, melyek világszerte hozzávetőlegesen 5 000 000 taggal és összesen 40 000 független egyházközösséggel rendelkeznek. A mozgalom egyik fő jellegzetessége, hogy a mozgalom gyülekezeteiben tiltott az istentiszteleteken való hangszerhasználat, ezért a gyülekezeti énekeket a helyi gyülekezetben a gyülekezeti alkalmakkor hangszerkíséret nélkül éneklik, a tagok és/vagy az egyházkórus. Egy vitatott vallásgyakorlatuk az, ha valaki más gyülekezetbe járt korábban, és ezt követően felnőttként csatlakozik hozzájuk, azt mindenképpen újrakeresztelik, függetlenül attól, hogy milyen keresztény felekezethez tartozott korábban.[4] E mozgalom az Egyesült Államokban főként arról ismert, hogy az istentiszteletein kizárólag hangszerkíséret nélküli, a cappella énekeket adnak elő. Magyarországon, Krisztus Gyülekezete néven Debrecenben, valamint Krisztus Egyháza néven Budapesten található egyházközösségük.[5]

Elnevezésének eredete[szerkesztés]

Bár hívták őket Kembelitáknak is (Campbellites),[6] a "Krisztus Egyháza" elnevezés a leggyakrabban használt név, az e mozgalomból létrejött gyülekezet megnevezésére.[7] Alexander Campbell szerint a visszaállítási mozgalom céljai között szerepelt, hogy "minden bibliai dolognak bibliai neve legyen" ami egy korai szlogenjévé vált a visszaállítási mozgalomnak.[8] E mozgalom általában kerüli azoknak a neveknek a használatát amelyek emberekhez kapcsolódnak, nem Krisztushoz (például Lutheránus, Kálvinista) vagy egy konkrét doktrínához vagy teológiai nézőponthoz illetve vallásgyakorlati sajátossághoz. Például Baptista Egyház. Mert abban hisznek, hogy Krisztus egy egyházat alapított, és a felekezeti nevek használata a keresztény egyházak megosztottságát szolgálják.[9] Véleményük szerint az egyszerű keresztények közösségét nevezik "Krisztus Egyházának", ahogyan Pál is nevezte az első századi egyházakat a Rómaiakhoz írt levelében, mikor a korabeli egyházak üdvözletét közvetítette a római gyülekezetnek.[10]

Szervezeti felépítés[szerkesztés]

Gyülekezeti autonómia[szerkesztés]

Egy Krisztus Egyháza-egyházépület, Quitman Krisztus Egyháza, Brooks

A Krisztus Egyházai-mozgalomnak szándékosan nincs központi székhelye, vezetősége, vagy más szervezeti struktúrája, mely a helyi gyülekezetek felett áll.[11] E helyett a helyi gyülekezetek teljes mértékben függetlenek egymástól. A helyi gyülekezetek jellemzően modern stílusú egyházépületeket építenek, és tartanak fent a gyülekezet számára. A gyülekezetek egy hálózatot alkotnak, melyben minden gyülekezet saját belátása és döntése szerint, spontán módon működik együtt a hálózat többi gyülekezetével.

Mozgalmon belüli irányzatok[szerkesztés]

Bár a többségi fővonalbeli Krisztus Egyházainak helyi gyülekezetei sok hasonlóságot mutatnak egymással, az egyházak között jelentős eltérések vannak.[7] A legfőbb közös pont az a megközelítés, hogy helyre kell állítani az újszövetségi egyházat, annak "módszertani eljárásait", egyházi szervezeti felépítését, az istentisztelet formáját, és az egyház működésének módját. Ebből adódóan a legtöbb nézeteltérés a helyi egyházak között módszertani okok miatt keletkezett. Melynek alapja annak mérlegelése, hogy hogyan lehet ebben a modern korban helyreállítani legvalóságosabb formában a primitív őskeresztény egyház jellemzőit.

A gyülekezetek háromnegyede 87%, a fővonalbeli irányzathoz tartozik,[7] a tagok által írt Stone-Campbell mozgalom enciklopédiája című mű szerint. A többi gyülekezetek négy csoportba sorolhatók, azon belül a legnagyobb, az úgynevezett nem intézményes Krisztus gyülekezetei.

Nem intézményes Krisztus gyülekezetei[szerkesztés]

Körülbelül 2055 gyülekezet tartozik ebbe a kategóriába. Ebbe a csoportba tartozó gyülekezetekre jellemző, a fővonalbeli irányzathoz képest, hogy nem üzemeltetnek oktatási intézményeket. A fővonalbeli Krisztus Egyházai ugyanis jellemzően aktívan részt vesznek valamely (a Krisztus Egyházai által alapított) felsőoktatási intézmény üzemeltetésében.[12]

Nem tematikusan tanítók csoportja[szerkesztés]

A második legnagyobb csoportba azok a gyülekezetek tartoznak, melyek ellenzik a tematikus bibliatanítást, és ezért nem alkalmaznak téma szerinti kigyűjtött biblia-idézeteket tartalmazó tanításokat.[13] Szerintük a Biblia üzenete torzul azzal, ha a lelkész egy adott témához gyűjt össze kiragadott idézeteket, így a saját elképzeléseit támassza alá a Bibliával. E helyett ők a Biblia egy adott részét olvassák fel fejezetről-fejezetre és értelmezik azt. Ez a csoport összesen 1100 gyülekezetből áll.

Istentiszteleten úrvacsorát nem tartók csoportja[szerkesztés]

A harmadik csoport jellemzője, hogy a fővonalbeli irányzattal szemben, nem tart úrvacsorát az istentiszteleteken (hozzávetőlegesen 550 gyülekezet.) (Ebben a kategóriában van némi átfedésben azokkal gyülekezetekkel, amelyek nem üzemeltetnek oktatási intézményeket.)

Több tanító fontosságát hangsúlyozók csoportja[szerkesztés]

A negyedik csoport jellemzője, hogy hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy több vezető tartson prédikációkat, tanításokat a gyülekezeti alkalmakon, ne csak egy. Ezek az egyházak ellenzik azt az amúgy a fővonalbeli irányzatra jellemző vallásgyakorlatot, hogy rendszeresen csak egy lelkipásztor beszél, és vezeti a gyülekezeti alkalmakat. Ebbe a csoportba 130 gyülekezet tartozik bele.

A mozgalom belüli csoportok közös jellegzetességei[szerkesztés]

Ezek a csoportok általában a többségi konszenzussal létrehozott vallásgyakorlatoktól térnek el, nem pedig teológiai tanítástól, ezeket a különbségeket képviselő gyülekezetek jellemzően az átlagos taglétszámhoz viszonyítva alacsony taglétszámú gyülekezetek a mozgalmon belül.[7] Az ex-Krisztus Egyháza tagok által készített kritikai weboldal szerint Krisztus Egyházainak 20%-a egy olyan "keményvonalat" képvisel,[14] melyben az egyházi vezetőség mentalitását pszichológiai szempontból visszaélőnek ítélték, tapasztalták az egyháztagok.[15]

Hitelvek és vallásgyakorlat[szerkesztés]

Megváltástan[szerkesztés]

Krisztus gyülekezetei általában azt tanítják, hogy a megváltás folyamata a következő lépésekből áll:

  • Megfelelő tanításban kell részesülni
  • Hinni kell
  • Meg kell bánni a bűnöket, el kell fordulni a korábbi életmódtól
  • Meg kell vallani mások előtt, az abban való hitet, hogy Jézus az Isten fia
  • Meg kell keresztelkedni a bűnök bocsánatára
  • Hűséges keresztényként kell élni

Az 1960-as évek elején, sok Krisztus Egyháza prédikátor kezdett nagyobb hangsúlyt fektetni a kegyelem és a megváltás témakörre, a gyülekezeti alkalmakon, az újszövetségi parancsolatok és követendő bibliai példák és minták helyett.[16]

Hangszerhasználat nélküli istentisztelet[szerkesztés]

Krisztus Egyházai általában két okot ötvöznek annak magyarázatakor, amikor azt indokolják, hogy a Krisztus Egyházainak gyülekezetei miért nem használnak hangszereket az istentiszteleteken.[17] Egyrészt az arra vonatkozó történelmi bizonyíték hiánya, hogy a korai egyház használt hangszereket az istentiszteleteken. Másrészt az állítják, hogy nincs a bibliában olyan rész mely bizonyítaná, hogy az első századi egyház használt hangszereket a templomi istentiszteleteken. Ezért ez a mozgalom úgy döntött, hogy nem használ hangszereket az istentiszteleteken. Krisztus gyülekezetei létrejöttüktől kezdődően kizárólag hangszerhasználat nélküli istentiszteleteket tart. Az istentiszteleteken való hangszerhasználat eredetileg egy vitatott téma volt a Stone-Campbell mozgalom korai éveiben. Alexander Campbell ellenezte a hangszerek használatát, az istentiszteleteken. 1855-ben, számos egyház, mely része volt a Visszaállítási mozgalomnak, elkezdett orgonát, vagy zongorát használni az istentiszteleten, ez vezetett ahhoz a szakadáshoz, mely során a Krisztus Egyházai elkülönültek azoktól a csoportoktól melyek elnézték a gyülekezeti hangszerhasználatot.[18]

Egyéb teológiai irányzatok[szerkesztés]

Sok Krisztus Egyháza vezető állítja azt, hogy a Krisztus Egyházai csak a Bibliát követik és nem a "teológiát".

Története Amerikában[szerkesztés]

Az alapvető ötlet az ősegyház visszaállításának igényét illetve a "keresztény egyszerűség" propagálását, azon problémák és hiányosságok hívták életre, melyek a korabeli egyházakat jellemezték. Úgy gondolták az egyház évszázadok alatt kialakult hibáit korrigálni lehet azzal, ha a primitív egyházra mint normatív modellre tekintenek.[19] Az ősegyház helyreállítására való felszólítást a mozgalom korai prédikátorainak véleménye alapján a korábbi egyház-szakadások indokolták, melyen keresztül szerintük sérült az egyház eredeti tisztasága. Ezt a szakadást a katolicizmus fejlődésével, és a különféle keresztény felekezetek létrejöttével magyarázzák.

A korai visszaállítási mozgalom története[szerkesztés]

Európában skót baptista, Amerikában főként presbiteriánus és metodista, valamint egyéb keresztény felekezethez tartozó vezetők ökumenikus összefogásán alapult. Főbb alakjai Barton W. Stone, Thomas Campbell és fia Alexander Campbell voltak. Barton W. Stone által vezetett Cane Ridge-i konferencián Kentucky-ban 1801-ben nevezték magukat először egyszerűen csak " keresztényeknek ". A második történetileg fontos összejövetel nyugati Pennsylvaniában történt, ezt Thomas Campbell és fia, Alexander Campbell vezette.

Ők ekkor használták először a " Krisztus Tanítványai "-nevet. Mindkét csoport arra törekedett, hogy az újszövetségi minta alapján visszaállítsa a keresztény ősegyházat, és mindketten úgy vélték, hogy a különféle hitvallások szerint tagolt kereszténység megosztott. A Stone és Campbell család vissza akart térni az újszövetségi egyház primitív egyszerűségéhez, elhagyva a felekezeti megosztottságokat. Hangsúlyozva a gyülekezetek függetlenségét, a hívők bemerítését, az újszövetségi vének és diakónusok mintáját az egyház vezetésében, a papság és a laikusok közötti különbség eltörlését, a Bibliát tartva a keresztény hit és életgyakorlat egyetlen forráskönyvének. Barthon Stone és a Campbell család 1832-ben találkoztak egy közösségi összejövetelen, majd rá nemsoká miután rájöttek, hogy hasonló nézeteket vallanak, majd ezt követően Stone és Campbell mozgalma összeolvadt egymással.[20]

A Krisztus Egyházai és a Keresztény-Egyházak elkülönülése[szerkesztés]

Bár olyan konzervatív vezetők mint például Daniel Sommer már évekkel korábban 1883-ban bejelentették a szakadást, a tényleges szakadás és elhatárolódás 1906-re tehető, ugyanis az amerikai vallási népszámlálási adatokban ekkor szerepelt először két különálló csoportként a Keresztény-egyházak nevű felekezet és a Krisztus Egyházai. A leglátványosabb különbség és a fő konfliktus alapja a két csoport között az volt, hogy a Krisztus Egyháza elutasították a hangszerhasználatot. A hangszerekkel kapcsolatos vita 1860-ban kezdődött azzal, hogy a Krisztus Egyházainak vezető számára nyilvánvalóvá vált, hogy a mozgalmon belüli Keresztény-Egyházak nevezetű irányzat egyházaiban nem tiltották a hangszerhasználatot.[21] A vita másik forrása a missziós társaságok szerepével volt kapcsolatos, amelyek közül az első az Amerikai Keresztény Misszionárius Társaság 1849 októberében alakult.[22][23]

Rasszizmussal való kapcsolata[szerkesztés]

A Krisztus Egyházai korai vezetői eltérő nézőpontokat képviseltek a rabszolgasággal kapcsolatban. Barton W. Stone erőteljesen ellenezte a rabszolgaságot, azzal érvelve, hogy nem volt bibliai indoka a rabszolgaság fenntartásának. Alexander Campbell úgy gondolta, hogy a rabszolgaság inkább politikai, mint a vallási vagy erkölcsi probléma. Látva, hogy a metodisták és baptisták is ellenezték a rabszolgák felszabadítását Campbell nézőpontja az volt, hogy a helyes megoldás a ragszolgaság eltörlése helyett a biblia alapelvei szerint szabályozott rabszolgaság. A USA-ban akkoriban elterjedt fehér faji felsőbbrendűségre épülő nézeteknek megfelelően, a Krisztus Egyházainak gyülekezeti épületekben is külön ülőhelyeket tartottak fent a fekete egyháztagok számára.[24]

Zene[szerkesztés]

A hangszer nélküli éneklés hagyománya miatt Krisztus Egyházai hozzájárult számos egyházi ének létrejöttéhez. A nevezetesebb dalírók között szerepelnek Albert Brumley akinek egyik legkiemelkedőbb dala az (“I'll Fly Away") és Tillit S. Teddlie akinek a leg ismertebb dala a "Méltó vagy te" (“Worthy Art Thou”). Krisztus egyházai, himnuszainak megírásához gyakran biblia szövegeket használnak fel. Az 1820-as évektől kezdődően a Krisztus Egyházainak vezetői különválogatták a megfelelő "lelki", és a nem megfelelő "nem lelki" énekeket. A dalok kiválogatásánál az alábbi szempontokat vették figyelembe:

  • A gyülekezeti himnuszoknak dicsőítő, tanítási és intési célja, üzenete kellett, hogy legyen, és örömteli hangulatúaknak kellett lenniük.
  • Kis levegővétellel is kiénekelhető, egyszerű stílusúnak kellett lenniük.
  • Mindegyik dalnak az eleje közepe és vége kellett, hogy tartalmazzon biblia zsoltárokból vagy az evangéliumokból származó idézeteket.
  • A gyülekezeti himnuszokban lévő mondatoknak rövideknek és egyszerűnek kellett lenniük.
  • Egyszerűen énekelhető dallamúnak kellett lenniük.

Majd az ezek alapján a szempontok alapján kiválogatott énekeket egy úgynevezett "Zsoltárok és lelki énekek"-című műben adták ki 1828-ban, majd számos alkalommal később újra kiadásra kerültek.[25] Először az 1900-as évek elején kiadott "Az egyház nagy himnikus dalai" című énekgyűjteményt egyházak és különféle kórusok széles körben használják világszerte.

A bostoni egyház kiszakadása[szerkesztés]

Bár az elhidegülés a fővonalbeli Krisztus Egyházai és a Bostoni Krisztus Egyháza között a nyolcvanas évek közepétől kezdődően folyamatos volt, a hivatalos, formális szakadás 1993-ban következett be, amikor a bosztoni egyház felvette a Krisztus Nemzetközi Egyháza - nevet.[26][27]

A 2000-res évek elején a Krisztus Nemzetközi Egyházaiban lezajló reform ot követően a Krisztus Nemzetközi Egyházainak vezetői közül néhányan erőfeszítéseket tettek a két mozgalom megbékélésének érdekében, az Abilene Keresztény Egyetemen tartott előadások keretén belül 2004 februárjában.[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Robert A. Morey, The Encyclopedia Of Practical Christianity
  2. Hugh F. Pyle, The Truth About the Church of Christ
  3. Directory of the churches of Christ - Hungary. [2014. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  4. Douglas A. Foster The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement
  5. Hungary Directory of the churches of Christ
  6. The Merriam-Webster Collegiate Dictionary describes the term as "sometimes offensive." Merriam-Webster, I. (2003). Merriam-Webster’s collegiate dictionary. (Eleventh ed.). Springfield, MA: Merriam-Webster, Inc. Entry on "Cambellite."
  7. a b c d Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, "Churches of Christ", in The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, ISBN 978-0-8028-3898-8
  8. Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, "Slogans", in The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, ISBN 978-0-8028-3898-8
  9. V. E. Howard, What Is the Church of Christ? 4th Edition (Revised) Central Printers & Publishers, West Monroe, Louisiana, 1971
  10. Biblia: Pál rómaiakhoz írt levele 16/16 (Békés-Dalos fordítás) "Krisztus minden egyháza köszönt titeket."
  11. Samuel S. Hill, Charles H. Lippy, Charles Reagan Wilson, Encyclopedia of Religion in the South, Mercer University Press, 2005, (ISBN 0-86554-758-0, ISBN 978-0-86554-758-2)
  12. Church of Christ Affiliated Colleges and Universities
  13. Who are we? BOBBY ROSS JR. | The Christian Chronicle 2013 március 30
  14. Ex Church of Christ support group
  15. Ex Church of Christ support group/Spiritual Abuse
  16. Richard Thomas Hughes and R. L. Roberts, The Churches of Christ, 2nd Edition, Greenwood Publishing Group, 2001, ISBN 0-313-23312-8, ISBN 978-0-313-23312-8, 345 pages
  17. Rubel Shelly, I Just Want to Be a Christian, 20th Century Christian, Nashville, Tennessee 1984, ISBN 0-89098-021-7
  18. Wakefield, John C. (31 Jan 2014). "Stone-Campbell tradition, the". The Grove Dictionary of American Music, 2nd edition. Grove Music Online.
  19. Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, 9780802838988, 854 pages, entry on Restoration, Historical Models of
  20. Monroe E. Hawley, Redigging the Wells: Seeking Undenominational Christianity, Quality Publications, Abilene, Texas, 1976, ISBN 0-89137-512-0 (paper), ISBN 0-89137-513-9 (cloth)
  21. MMcAlister, Lester G. and Tucker, William E. (1975), Journey in Faith: A History of the Christian Church (Disciples of Christ) – St. Louis, Chalice Press, ISBN 978-0-8272-1703-4
  22. Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, ISBN 978-0-8028-3898-8, 854 pages, entry on Missionary Societies, Controversy Over, pp. 534-537
  23. Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, ISBN 978-0-8028-3898-8, 854 pages, entry on American Christian Missionary Society, pages 24-26
  24. Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, ISBN 978-0-8028-3898-8, 854 pages, entry on Race Relations
  25. Pivotal Stone-Campbell Movement Hymnals of the 19th Century. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 3.)
  26. D. Williams , D. A Foster, P. M Blowers The Stone-Campbell Movement: A Global History 2013
  27. a b Douglas Allen Foster and Anthony L. Dunnavant, The Encyclopedia of the Stone-Campbell Movement: Christian Church (Disciples of Christ), Christian Churches/Churches of Christ, Churches of Christ, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, ISBN 0-8028-3898-7, ISBN 978-0-8028-3898-8, 854 pages, entry on International Churches of Christ

Ez a szócikk részben vagy egészben a Churches of Christ című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]