Kriptobiózis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kriptobiózis az élőlények betokozódásával vagy beszáradásával (a vízvesztés 97%-os is lehet) járó állapot, amikor életjelenségek nem észlelhetők, és a sejtszintű metabolizmus is leáll.

A kriptobiózis jellemzően az extrém körülmények átvészelésére szolgál. Elsősorban a törzsfejlődés alacsonyabb fokán álló szervezetek (egysejtűek, fonálférgek stb.) alkalmazkodási stratégiája. A kriptobiózisra jellemző, hogy hosszú ideig, akár több évig is eltarthat (az Anquina tritici nevű fonálféreg második stádiumú juvenilje pl. 32 év után is kirajzik a búzaszemből), valamint az, hogy a kültakaró megvastagodásával és nagyfokú vízvesztéssel jár. A kedvezőtlen körülmények megszűntével az életfolyamatok szinte azonnal újraindulnak, ezért sok szerző (talán helytelenül) a kvieszcencia egy formájaként tárgyalja. Fonálféreg (Nematoda) fajoknál a kriptobiózis különböző formái ismertek (Antoniou 1989), így az anhidrobiózis, amelyet a szárazság vált ki (pl. Ditylenchus dipsaci negyedik stádiumú juvenilje 23 évig is elviseli ezt az állapotot);  az ozmobiózis, amelyet a műtrágyázás is kiválthat (lásd: HeteroderaMeloidogyne és Globodera fajok ); az anoxibiózis, amelyet oxigénhiány vált ki (pl. az Aphelenchus ritzemabosi fonálféreg 30 napig is bírja oxigén nélkül); a kriobiózis, amelyet a hideg idézi elő (a D. dipsaci  negyedik stádiumú juvenilje 4 hónapig visel el - 150 oC-ot); a termobiózis, amelyet a meleg vált ki (a Meloidogyne javanica fonálféreg faj tojásai 10 percig 46 oC-ot is elviselnek, amely után a tojások nyugvó állapotba kerülnek). A rovarok között a kriptobiózisra az árvaszúnyogok között találunk példát. A trópusokon, időszakos pocsolyákban élő Polypedilum vanderplanki (Dipt., Chironomidae) lárvák akár 7-10 évig is túlélnek olyan szélsőséges körülményeket, mint a testük nedvességtartalmának 92%-os elvesztése és igen magas hőmérséklet. Amint víz éri őket néhány órán belül újból életjelenségeket mutatnak (Hinton 1960). A jelenség fiziológiai, endokrinológiai alapjairól szinte semmit nem tudunk, azonban bizonyosra vehető, hogy a rendkívüli vízveszteség elviseléséhez speciális sejtszintű folyamatok szükségesek.