Koszmosz–239

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–239
Indítás dátuma 1968. szeptember 5.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Voszhod hordozórakéta
COSPAR azonosító1968-073A
SCN03353

Koszmosz–239 (oroszul: Космос 239) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Második nemzedékű Zenyit–4 felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Programja a Koszmosz–237-el megegyező. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold.

1968. szeptember 5-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,17 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 203 kilométer, az apogeuma 269 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 10 nap.

Fototechnikai (fényképezőgép, televíziós kamera) berendezései nagy pontosságú, (3000 milliméterek (3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek.

1968. szeptember 13-án 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–238

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–240