Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–206

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–206
TípusMetyeor
Indítás dátuma1968. március 14.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2M

COSPAR azonosító1968-019A
SCN03150
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–206 (oroszul: Космос 206) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Meteorológiai műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Modernizált felderítő/mérő eszközök kísérleti programjával további adatokat szolgáltatott a katonai (polgári) Metyeor-rendszer kiépítéséhez.

Jellemzői

[szerkesztés]

A VNIIEM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1968. március 14-én a Pleszeck űrrepülőtérről indítóállomásról Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 97 perces, 81,2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 598 kilométer, apogeuma 640 kilométer volt. Az űreszköz napszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált stabilitását giroszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, két napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

A Koszmosz–184 programját folytatta. Televíziós képek készültek a Föld nappali, és infravörös felvételek az éjszakai oldaláról. Mérte a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegítette a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel mérte a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét.

A mérési adatokat kiterjedt földi vevőállomás-hálózat vette rendszeresen, azokat mágnesszalagon és filmen rögzítették, számítógéppel értékelték ki. A térkép jellegű végeredményt távírógépen továbbították a nemzeti és nemzetközi meteorológiai hálózat számára.

1968. május 6-án befejezte működését. 1989. április 22-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–205

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–207