Metyeor (műhold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metyeor

A Metyeor szovjet meteorológiai műhold.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meteorológia tárgykörébe tartozó földi és földi-légköri jelenségek mérésére kialakított mesterséges űreszközök összefoglaló programja.

A felhőkön és felhőrendszereken, a hőmérséklet változásokon, a viharok kialakulásán- és figyelemmel kísérésén, a páratartalom mérésén, a sugárzási tartományok ellenőrzésén kívül megfigyelték a városok fényszennyezéseit, környezetváltozásait, tüzeket, homok- és porviharokat, hó- és jégtakarót, óceáni áramlatokat és más környezeti folyamatokat. Az összegyűjtött adatokat a kiértékelő központokba továbbítva felhasználják az időjárás-előrejelzéstől az meteorológiai alapkutatásokig. Az adatszolgáltatás ma már alapinformáció a repülés, a hajózás, a meteorológiai veszélyjelzés, az orvosi, az agrometeorológia számára.

Alaptípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a helyi viszonyokat 500–1500 kilométeres pályából vizsgáló (egyes Koszmosz-műholdak; Metyeor–program; TIROS; Nimbus–program; ESSA–program; NOAA–program). Adatszolgáltatása folyamatosnak tekinthető hírközlő műholdak bekapcsolásával illetve közvetlen adással a földi vevőállomásokra.
  2. a földfelszín 30 – 40%-át 30 000–40 000 kilométeres pályából vizsgáló (GOES–program, Meteosat). Adatszolgáltatása részben folyamatos, részben rögzített helyzetből visszajátszott. A hírközlő műholdak bekapcsolásával felgyorsult az adatátvitel.

Kutatási program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960. október 30-án kapott a program zöld utat. A munka 1961-ben az OKB-586 (OKB Juzsnoje) keretében kezdődött. 1962-ben került az NII-627 vállalathoz. A fejlesztés további résztvevői: VNII-380 GKRE – televíziós rendszer; OKB Geofizika – sugárzásmérés; NII-648 – rádió-technikai rendszer.

1964. augusztus 28-án indított Koszmosz–44 volt az első meteorológiai tesztegység. A tesztegységek közül 1968. június 12-én induló Koszmosz–226 volt az utolsó. Öt tesztegység és öt operatív műhold szakmai eredményeként indíthatták az első Metyeor–1 1 meteorológiai műholdat.

Meteorológiai műholdcsalád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Metyeor–1 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első hivatalos, működőképes szovjet meteorológiai műholdcsalád. Első egysége 1969. március 26-án indult. Az űregységek tömege átlagosan 1200–1400 kilogramm. Pályamagassága 550–929 kilométer közé esett. Nappali energiaellátását biztosító napelemtáblái automatikusan Napra forogó kivitelben készültek. Utolsó egysége, a Metyeor–1 31 1981. július 10-én került pályára.

Metyeor–2 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolgálati ideje 1975-ben indult a Metyeor–2 2, 1993-ban a Metyeor–2 21, ami 1998. októberében fejezte be aktív szolgálatát.

Metyeor–3 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejlesztési programja 1972-ben kezdődött, költségvetési okokból elhúzódott. 1984-1994 között 7 űregységet állítottak kissé magasabb pályára, mint a Metyeor–2-t. Képalkotó, átalakító és egyéb műszerei (spektrométer) korszerűsítésre kerültek.

Metyeor–3M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műholdcsalád elsődleges feladata a modernizált és kibővített meteorológiai tulajdonságok mérése. Telemetria rendszere a mért adatokat gyorsan lejátszotta vevőállomásaira.

Másodlagos feladata, hogy a műhold felületén körbe elhelyezett 28 centiméter átmérőjű, 24 sarokreflektorokkal segítse a geodéziai méréseket, az optikai- és radar kalibrációkat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]