Koszmosz–144

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–144
Típus Metyeor
Indítás dátuma 1967. február 28.
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
Hordozórakéta Vosztok–2M
COSPAR azonosító1967-018A
SCN02695

A Koszmosz–144 (oroszul: Космос 144) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Az első szolgálati meteorológiai műhold rendszerbe állítása.

Küldetés[szerkesztés]

A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Modernizált felderítő/mérő eszközök kísérleti programjával további adatokat szolgáltatott a katonai (polgári) Metyeor-rendszer kiépítéséhez.

Jellemzői[szerkesztés]

A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1967. február 28-án a Pleszeck űrrepülőtérről indítóállomásról egy Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli körpályára. Az orbitális egység pályája 96.9 perces, 81.2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 625 kilométer, az apogeuma 625 kilométer volt. Az űreszköz helioszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását girioszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1.4 méter, magassága 5 méter, kettő napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

Koszmosz–122 programját folytatta. Televíziós képek készülnek a Föld nappali, és infravörös felvételeket az éjszakai oldaláról. A felvételeket földi kiértékelőkhöz továbbítják, onnan kerül a felhasználókhoz. Méri a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegíti a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel méri a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét. A mérési adatokat kiterjedt földi vevőállomás-hálózat rendszeresen vette, azokat mágnesszalagon és filmen rögzítették, számítógéppel értékelt ki. A térkép jellegű végeredményt távírógépen továbbították a nemzeti és nemzetközi meteorológiai hálózat számára.

1968. márciusban befejezte működését. A Föld vonzásának hatására 1982. szeptember 14-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–143

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–145