Koszmosz–110

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozmosz–110
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségRKK Enyergija
Személyzet2 kutya
HordozórakétaVoszhod
NSSDC ID[1] 1966-015A[1]
A repülés paraméterei
Start1966. február 17. 20:09:36 UTC
StarthelyBajkonuri űrrepülőtér
Földet érés
ideje1966. március 16. 14:00 UTC
Időtartam22 nap
Űrhajó tömege5700 kg
Pálya
Perigeum190 km[2]
Apogeum882 km
Pályahajlás
Föld körül51,9°
Periódus
Föld körül95,30 perc
Előző repülés
Következő repülés
Voszhod–2
Szojuz–1

A Koszmosz–110 (cirill betűkkel: Космос 110) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, a hosszútávú űrrepülés hatásvizsgálatait segítő első űrbiológiai / űrélettani űrhajó.

Küldetés[szerkesztés]

A biológiai kutatások 1951-ben kezdődtek, több rakétán kutyákat juttattak különböző magasságokba. A rakéták orr-részében elhelyezett, légmentesen zárt tartályok a röppálya tetőpontján leváltak, és a meghatározott szabadesést követően 4–8 kilométer magasságban a kinyíló ejtőernyő segítségével ereszkedtek le a Földre.

A Voszhod–2 problémás visszatérése után a Voszhod–3-at – amelynek a hosszú távú űrutazás hatásainak vizsgálata lett volna a célja – nem merték személyzettel indítani (a Voszhod-program befejeződött). Az élő szervezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatára indított, módosított Voszhod típusú űrhajó volt, Koszmosz–110 sorozatszám alatt. Az eredeti kutatási programmal megegyező űreszköz, személyzetet (kutyák), ellátó- és ellenőrzőrendszert, az automatikus vezérlést biztosító berendezéseket, illetve a leszálló egységet tartalmazta.

Kutatási program[szerkesztés]

  • a súlytalanság hatása az élő szervezetre
  • a biológiai ritmus eredete és sajátosságai
  • a kozmikus sugárzás hatása az élőlényekre
  • az élő szervezet alkalmazkodása a kozmikus körülményekhez

A kutyákkal folytatott kísérlet ezen program alatt volt a leghosszabb.

A kutyák a közel egy hónapos űrbéli tartózkodást követő földet éréskor legyengült állapotban voltak, izomzatuknak tíz nap kellett a regenerálódáshoz.[3] Az űrutazás nehézségei után regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra.

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1966. február 22-én indították a bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (8K71) hordozórakétával és juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 95,3 perces, elliptikus pálya.perigeuma 192 kilométer, apogeuma 879 kilométer volt. Hasznos tömege 5700 kilogramm.[4]

1966. március 16-án 23 napos, aktív szolgálati idejét követően, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Személyzet[szerkesztés]

Vetyerok és Ugoljok nevű kutya.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Cosmos 110. (Hozzáférés: 2012. február 27.)[halott link]
  2. Voskhod Programme (angol nyelven). [2007. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  3. WEEBAU: weebau.com Cosmos 110 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  4. Turányi Tamás (2000. március 1.). „Miért nem ették meg Leonovot a farkasok?” (magyar nyelven). Aeromagazin. (Hozzáférés: 2012. február 27.)  

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–109

Koszmosz-program
1960

Utódja:
Koszmosz–111