Koszmosz–105

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–105
Gyártó RKK Enyergija
Típus Zenyit–2
Indítás dátuma 1966. január 22.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Vosztok–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító1966-003A
SCN01945

A Koszmosz–105 (oroszul: Космос 105) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold, 38. egység.

Küldetés[szerkesztés]

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése. A katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja, az emberes űrrepülés elősegítése. A műhold, az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel kívánta visszajuttatni a Földre.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1966. január 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.6 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, az apogeuma 310 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, és napelemtáblák kombonációja. Szolgálati ideje maximum 12 nap.

Koszmosz–104 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1966. január 30-án 8-os szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–104

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–106