Ugrás a tartalomhoz

Korszakov (Szahalini terület)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korszakov (Корсаков)
A város kikötője
A város kikötője
Korszakov címere
Korszakov címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanySzahalini terület
JárásKorszakovi járás
Rangváros
Alapítás éve1853
Irányítószám694020, 694021, 694023, 694025
Körzethívószám42435
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség33 259 fő (2023)[1]
Népsűrűség1305,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület26 km²
IdőzónaUTC +10
Elhelyezkedése
Korszakov (Oroszország)
Korszakov
Korszakov
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 46° 38′, k. h. 142° 46′46.633333°N 142.766667°EKoordináták: é. sz. 46° 38′, k. h. 142° 46′46.633333°N 142.766667°E
Korszakov (Szahalini terület)
Korszakov
Korszakov
Pozíció a Szahalini terület térképén
Korszakov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Korszakov témájú médiaállományokat.

Korszakov (oroszul: Корсаков, japánul: 大泊 (Ótomari)) város Oroszországban, a Távol-keleti szövetségi körzet Szahalini területén, a terület fővárosától 40 km-re délre.[2] Szahalin szigetének déli részén helyezkedik el, az Aniva-öbölben. 1853-ban alapították a szigeten az első orosz katonai támaszpontként. A település 1905 és 1945 között Ótomari néven Japánhoz tartozott, ebben az időszakban, 1909-ben épült a kikötője. A második világháborúban Japán elvesztette Szahalin szigetével együtt. 1946-ban várossá nyilvánították. Kikötője a legnagyobb a szigeten, hajószerelő és halfeldolgozó üzemmel is rendelkezik.

A portsmouthi béke eredményeként kettévágott sziget, a déli rész (piros) került át Japánhoz

Történelme

[szerkesztés]

A második világháborúig[3][4]

[szerkesztés]

A szigeten a 17. századig bennszülöttek, főleg ainuk, orkok és nivkek éltek. A szigetet japán és orosz hajósok fedezték fel a 17. században.

A várost 1853-ban alapították, amikor az Orosz Birodalom meg akarta erősíteni keleti határait, valamint javítani akarta diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatát Japánnal. Ekkor egy Gennagyij Ivanovics Nevelszkoj által vezetett orosz katonai akció alatt katonai bázisnak nevezték ki. Nevét, ami eredetileg Muravjovszkij volt,[5] Kelet-Szibéria akkori kormányzójáról, Nyikolaj Nyikolajevics Muravjov-Amurszkijről kapta. Viszont a bázis nem tartott sokáig, a krími háború 1854-es kitörésével félő volt, hogy angol-francia csapatok Muravjovszkijt is megtámadják, ezért annak egész lakosságát 1854. május 30-án evakuálták Imperatorszkaja Gavany kikötőjébe. Nem sokkal ezután a japánok leégették az épületeket.

Az 1855-ben aláírt simodai egyezmény alapján a szigeten orosz és japán családok is élhetnek. Az ezt követő években a sziget hovatartozása miatt az oroszok és japánok közti felszültség lassan nőtt. Az 1875-ös szentpétervári egyezmény alapján az Orosz Birodalom az egész szigetet megkapta, a Kuril-szigetekért cserébe.

Az oroszok 1869-ben visszatértek, ezúttal új katonai bázist építettek Muravjovszkij helyére, immáron Korszakovszkij néven. Nevét ilyenkor is Kelet-Szibéria akkori kormányzójáról, Mihail Szemenovics Korszakovról kapta. A 19. század hátralévő részében és a 20. század elején rengeteg orosz tudós és író látogatott el a városba és a szigetre. Közülük a leghíresebb Anton Pavlovics Csehov volt, aki 1890-ben látogatott el a városba és a körülötte lévő falvakba.

A város következő korszaka az orosz–japán háború következményeképpen következett el. A portsmouthi béke értelmében 1905. szeptember 5-től a Szahalin sziget déli része (É. SZ. 50° alatt) Japán fennhatósága alá került. A város japán neve Ótomari, a területé Karafuto lett. A japánok új városokat, utakat, vasutakat építettek, miközben a szigetrészen a halászat, erdészet és fafeldolgozás több ezer japánt vonzott.

1920-ban a japánok elfoglalták a sziget északi részét, és 1925-ig meg is tartották azt. A gyors és nagy mennyiségű migráció miatt Karafuto népessége 5000 főről (1905) 448 000 főre nőtt 1944-re.

1945 augusztusában, a második világháború legvégén a szovjet csapatok sikeresen végrehajtották a Dél-Szahalin és Kuril-műveletet, ezzel visszaszerezve a Szahalin sziget déli részét, és a Kuril-szigetet. 1946. június 5-ével a várost visszanevezték mai nevére.

A 40-es évek végén

[szerkesztés]

1947. december 21-én megalakult a 72 főből álló Dolgozók Képviselői Tanácsa, majd 5 nappal később, december 26-án a 13 főből álló Városi Tanács. A vándorlás ebben az időben nem tett jót a városnak, hiszen a választás után két évvel a Dolgozók Képviselői Tanácsában már csak 40 ember maradt. 1948-ban új általános iskola nyílt, és egy már meglévő iskolában a tanidőt 7 évre felvitték. Ebben az időben 3100 diák tanult Korszakovban, ami gond volt, hiszen a városban ekkor csak 105 tanár volt, akik közül csak 13-nak volt magasabb végzettsége. 1949-ben a város elfogadta egy téglagyár megépítésének tervét, amely akár évi 1 millió téglát tudna előállítani.

21. század

[szerkesztés]

2015-ben a Dalnyij Vosztok hajó süllyedésével a hajó utasait Korszakovra szállították.[6]

Népessége[7][8]

[szerkesztés]
Év Népesség Év Népesség
1897 1 700 2000 37 000 Csökkenés
1959 32 900 2003 36 700 Csökkenés
1967 34 000 Növekedés 2006 35 500 Csökkenés
1970 38 200 Növekedés 2010 34 800 Csökkenés
1979 42 300 Növekedés 2013 33 100 Csökkenés
1989 45 100 Növekedés 2016 33 100 Változatlan
1992 45 300 Növekedés 2021 33 950 Növekedés
1996 40 300 Csökkenés 2023 33 300 Csökkenés

2021-ben a népesség 53,3%-a (18,109 fő) volt nő, és a maradék 46,7% (15,841 fő) volt férfi.

A népesség alakulása 1897 és 2023 között
Lakosok száma
1700
23 789
42 341
40 300
36 652
35 100
33 451
32 860
33 203
33 259
1897193519791996200220072011201420182023
Adatok: Wikidata

Források

[szerkesztés]
  1. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
  2. Korsakov | Sakhalin Island, Amur Bay, Pacific Coast | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
  3. Urbansky, Sören (Spring 2017). „Under the Red Star’s Faint Light: How Sakhalin Became Soviet”. Kritika: Explorations in Russian & Eurasian History 18 (2), 283–316. o. DOI:10.1353/kri.2017.0019. [halott link]
  4. Korszakov története a 19. században (orosz nyelven). [2012. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  5. Korsakov in the Sakhalin region. www.visitrussia.com. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
  6. Interfax (2015. április 7.). „Korsakov town welcomes ships with survivors from submerged Dalny Vostok trawler”. Russia & FSU General News, 1–1. o. 
  7. Korsakov (Korsakovskij, Sakhalin Oblast, Russia) - Population Statistics, Charts, Map, Location, Weather and Web Information. citypopulation.de. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
  8. Népi enciklopédia: Az én városom, Korszakov (Szahalin régió) (orosz nyelven). www.mojgorod.ru. (Hozzáférés: 2023. november 1.)