Koroda Pál

Koroda Pál
Született	1858. március 6. Kisendréd
Elhunyt	1933. augusztus 13. (75 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Koroda Miklós
Foglalkozása	költő író jogász publicista történész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (47/1-1-22)
A Wikimédia Commons tartalmaz Koroda Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felső-kubini Koroda Pál, olykor Kóroda formában is (Kisendréd, Bars vármegye, 1858. március 6. – Budapest, 1933. augusztus 13.) író, költő, jogász, postatisztviselő, publicista, történész, állami tudományok doktora és földbirtokos.

Élete

Koroda Pál megyei főbíró (aki az 1848–49-es mozgalmakban, később a megyei életben élénken részt vett) és zeitlingeni és zsibóthi Zeitler Mária fia. 1861-ben szülei anyai nagyanyjuknak, Kisfaludy Lipthay Johannának Garamújfalun levő birtokát vették át; ezen szépvidékű erdős, hegyes-völgyes faluban töltötte gyermekéveit és házilag nyerte kiképeztetését. Az algimnáziumot Léván, a felsőbb osztályokat a pozsonyi katolikus főgimnáziumban végezte; az első két évi jogot ugyanott a jogakadémián, a III. és IV. évi folyamot a budapesti egyetemen. 1879 májusában tett szigorlatot az államtudományokból, és 1881. március 19-én doktorrá avatták. Reviczky Gyulához gyermekkorától fogva szoros barátság fűzte, és az 1880-as évek elején irodalmi célok közössége egy kis írói kört csoportosított köréjük. Ettől kezdve irodalommal, joggal és politikával foglalkozott; az ellenzéki mozgalmakat 1875-ben Bars megyében ő élesztette fel újra. Később postatitkár volt Budapesten. A Petőfi Társaság tagjai sorában választotta. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (47/1-1-22).

Több lap és folyóirat munkatársa volt, Szerkesztette 1885 elején a Barsmegyei Hirlapot. Sajtó alá rendezte Reviczky Gyula összes költeményeit (Budapest, 1895, két kötet) és az Epilogban megírta a költő életrajzát. A bűvös éj című költeményét 1896-ban a bojári Vigyázó alapítványból a Petőfi Társaság által 300 koronával jutalmazta.

Publikációi

Költeményei a Vasárnapi Ujságban (1876.); a Pozsonyvidéki Lapokban (1877); Gáspár Imre Uj Nemzedékében (1877. A Túlvilág komédiájából); a Petőfi Társaság Lapjában (1878); Magyarországban (1881. 310. sz. A három legnagyobb élő költő: Arany János, Hugo Viktor és Tennyson Alfred); a Budapestben (1888. 355. sz. Goethe Friderikához); a Képes Családi Lapokban (1891.); czikkei a Honban, a Koszorúban (1878. Igazság a költészetben, 1880. 123. szám, Az uj franczia dráma, A kritikai áramlatok, erre Bodnár Zsigmond válaszolt és ő 1881. 8. sz. egy hosszabb czikkben felelt); a M. Salonban (1885. Vajda János, 1889. Reviczky Gyula, utolsó szerelmi cziklusáról); a Jogban (1885. Elvi ellentétes curiai határozatok); a Magyar Szemlében (1889. Tennyson költem., 1890. Kritikai levél a szerkesztőhöz, 1891. Reviczky Gyula életrajzához); a Nemzetben (1897. 84. sz. Reviczky Gyula.) jelentek meg.

Munkái

• A túlvilág komédiája. Budapest, 1876. (drámai költemény, Ism. Pesti Napló 167. sz. esti k., Kassai Lapok 1877. 2., 3. sz.)
• Költői elbeszélések. Budapest, 1877. (Ism. P. Napló 164., Családi Kör 30., Délibáb 20., Vasárnapi Ujság 25. sz.)
• Alkibiadesz. Tragédia 5 felv. Budapest, 1884. (Ism. Bud. Hirlap 103., Bud. Szemle XXXIX., Társalgó 1885. 2. sz. Először előadatott a budapesti nemzeti szinházban 1895. deczember 20. Ismertetve: Pesti Napló 350., Fővárosi Lapok 350., Hazánk 349., Budapesti Hirlap 349. sz. 2. kiadás. Budapest. 1897.)
• A pörös jószág. Igaz történet. Budapest. 1884. (Regény, Jó könyvek 24.)
• A szép Sára története vagy a legnagyobb veszedelemben legközelebb az isten segítsége. Budapest, 1886. (Jó Könyvek 40.)
• Fehér virágok. Fiatal leányoknak való költemények. Budapest, 1891. (Kiválogatták Baló Taszilóval együtt.)
• Az ostrom, vígjáték 3. felv. Budapest, 1891. (Ism. Élet II. 315. l., P. Napló 342. sz.)
• Az udvarló. Budapest, 1893. (Az 1885. március 19-ei akadémiai Jelentésben megdicsérték)
• Lira. Költemények. Budapest, 1898.
• Wesselényi. Budapest, 1907. (Dráma)

Fiával közös sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Betűjegyei

D. F. K. (Magyar Szemle, Barsmegyei Hirlap), f. k. (Egyetértés 1886. ápr. 7.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információ

• Gyulai Pál: Újabb költői beszélyeink. In: Budapesti Szemle 15. kötet, XXIX. szám (203-212. old.)