Koreai jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Koreai jegenyefenyő
Abies koreana by Nick.JPG
Természetvédelmi státusz
EN[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. koreana
Tudományos név
Abies koreana
E.H.Wilson
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Koreai jegenyefenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Koreai jegenyefenyő témájú kategóriát.

Felálló tobozai
Abies koreana

A koreai jegenyefenyő (Abies koreana) Kelet-Ázsiából származó és dísznövényként Magyarországon is terjedő örökzöld.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Az északi flórabirodalomban, Kelet-Ázsiában honos.

Megjelenése[szerkesztés]

A kisebb termetű fenyőfélék közé tartozik: csak 10–15 méter magasra nő meg. Ágai sűrű, szabályos emeletekben állnak.

Rövid (1–2 cm-es) tűlevelei fölül fényes zöldek, alul hófehéren hamvasak; a fiatalabb hajtásokon hegyesek, az idősebbeken a csúcsuk tompa.

Mutatós, piros, termős tobozvirágai májusban nyílnak. A felálló, 4–7 cm-es tobozok tömegesen ülnek a vesszőkön — fiatalon zöldek, augusztus elejétől lilásra, majd barnára színesednek. A megérett toboz pikkelyekre hullik szét, és a fán csak a felálló toboztengely marad.

Életmódja[szerkesztés]

Lassan növő faj. Igen hamar, gyakran már fél méteres korában terem. Más jegenyefenyőktől eltérően a magoncok is hamar termőre fordulnak.

Normál kerti talajt, rendszeres vízellátást, inkább félárnyékos, mint napos helyet kíván. A meszes talajt rosszul tűri. A hűvös hegyvidéken és a párás völgyekben érzi jól magát. Nyugat-Magyarországon a tűző napra is kiültethető.

Felhasználása[szerkesztés]

Sok, színes toboza Európában kedvelt dísznövénnyé tette. Az első magvakat a 20. század elején hozták be, de néhány évtized alatt gyakorlatilag az egész kontinensen elterjedt. Számos törpe növésű, illetve különböző tobozszínű változata ismert.

Különös értéke, hogy már fiatalon termőre fordul, és a felálló, színes tobozokkal megrakott fa igen látványos.[2]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. IUCN Red List 2020.06.16.
  2. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 75–76. old.