Koreai jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Koreai jegenyefenyő
Abies koreana by Nick.JPG
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. koreana
Tudományos név
Abies koreana
E.H.Wilson
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai jegenyefenyő témájú kategóriát.

Felálló tobozai
Abies koreana

A koreai jegenyefenyő (Abies koreana) Kelet-Ázsiából származó és dísznövényként Magyarországon is terjedő örökzöld.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi flórabirodalomban, Kelet-Ázsiában honos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisebb termetű fenyőfélék közé tartozik: csak 10–15 méter magasra nő meg. Ágai sűrű, szabályos emeletekben állnak.

Rövid (1–2 cm-es) tűlevelei fölül fényes zöldek, alul hófehéren hamvasak; afiatalabb hajtásokon hegyesk, az idősebbeken a csúcsuk tompa.

Mutatós, piros, termős tobozvirágai májusban nyílnak. A felálló, 4–7 cm-es tobozok tömegesen ülnek a vesszőkön — fitalon zöldek, augusztus elejétől lilásbarnára színesednek. A megérett toboz pikkelyekre hullik szét, és a fán csak a felálló toboztengely marad.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lassan növő faj. Igen hamar, gyakran már fél méteres korában terem. Más jegenyefenyőktől eltérően a magoncok is hamar termőre fordulnak.

Normál kerti talajt, rendszeres vízellátást, inkább félárnyékos, mint napos helyet kíván. A meszes talajt rosszul tűri. A hűvös hegyvidéken és a párás völgyekben érzi jól magát. Nyugat-Magyarországon a tűző napra is kiültethető.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok, színes toboza Európában kedvelt dísznövénnyé tette. Az első magvakat a 20. század elején hozták be, de néhány évtized alatt gyakorlatilag az egész kontinensen elterjedt. Számos törpe növésű, illetve különböző tobozszínű változata ismert.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]