Koczor János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koczor János
Született 1918
Elhunyt 1999. június 13. (80-81 évesen)
Foglalkozása politikus

Koczor János (Inke, 1918. május 14.Chatham, Ontario, Kanada, 1999. június 13.) gazdálkodó, a KALOT szervezője, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora és közszereplővé válása[szerkesztés]

Koczor János kocsis, gazdálkodó és Czibola Rozália gyermeke. Egyetlen lánytestvére született. Római katolikus vallásban nevelkedett.

Szülőfalujában, Inkén végezte el az elemi, majd Csurgón a polgári iskolát. Szülei papi pályára szánták, fiatalon tagja lett a Szívgárdának és a Rózsafüzér Társulatnak. Végül mégsem a papi pályát választotta, hanem a családi gazdaságban helyezkedett el. Már 16 évesen, 1934-ben belépett Független Kisgazdapártba, 1937-ben pedig a KALOT országos titkárságának tagja lett. 1940-ben elvégezte a KALOT szervezésében az érdi népfőiskolát, ekkor a KALOT szervezőtitkárának választották. A második világháborúban behívták katonának a szovjet fronton teljesített szolgálatot 1943-ban és 1944-ben.

Politikai pályája a második világháború után[szerkesztés]

Aktív politikai szereplést csak a második világháború után, 1945 tavaszán vállalt. 1947 elején azonban, szembesülve pártja megalkuvónak ítélt politikájával kilépett a kisgazdapártból és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Somogy megyei listán pótképviselővé választották. Babóthy Ferenc képviselői mandátumáról való lemondása után 1948 augusztusában hívták be az Országgyűlésbe. A DNP frakciójának megszűnése után 1949 februárjától párton kívüli képviselőként folytatta a munkáját.

Diktatúrából az emigrációba[szerkesztés]

Mandátumának lejárta után visszavonult a politikától és egyéni gazdálkodóként dolgozott birtokának 1951-es kisajátításáig. A magas beszolgáltatási terhek és az erőszakolt kollektivizálás miatt tiltakozott, az ÁVH még abban az évben koholt vádak alapján ("külföldi kapcsolatokat fenntartó klerikális reakciósként") letartóztatta. Két hónapig Csurgón, aztán Pécsett és Kaposvárott tartották fogva. Végül bírósági tárgyalás nélkül szabadon bocsátották, de rendőri felügyelet alá helyezték. Gépkocsivezetőként dolgozott.

Az 1956-os forradalom idején több alkalommal élelmiszert szállított a fővárosi kórházakba. Hozzákezdett a KALOT újjászervezéséhez, majd a forradalom leverése után 1956. november végén Ausztriába menekült. 1957 januárjában Kanadába utazott, 1959-ben telepedett le Chatham-ben. Egy karosszériagyárban helyezkedett el, onnan is ment nyugdíjba mint csoportvezető. Nem kapcsolódott bele a magyar politikai emigráció munkájába.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

Megélte a rendszerváltást. Az újjáalakult Demokrata Néppárt (mai nevén Kereszténydemokrata Néppárt) Barankovics-emlékéremmel ismerte el munkásságát.

Források[szerkesztés]